Idén is repeszt a Livorno

Az előző szezon egyik meglepetéscsapata volt a Livorno, amely újoncként a középmezőny végén szerénykedett, majd az edzőváltástól megtáltosodott: a korábbi válogatott középpályás, Roberto Donadoni egészen a kilencedik helyig vezette az együttest. A nyáron a bordó-feketék sem kerülték el a sikeres kiscsapatok sorsát, több kulcsemberük távozott, így sokan féltették Donadoni gárdáját az új bajnokságtól. A Livorno azonban remekül kezdte a szezont, első két bajnokijukat megnyerték Cristiano Lucarelliék, majd két döntetlen következett.

A Livorno tavaly nyáron több, mint fél évszázad után jutott fel ismét az élvonalba. A Franco Colomba irányította gárdában kevés élvonalbeli rutinnal rendelkező játékos akadt, így sokan féltették a bordó-feketéket, és a legtöbb szakértő a kiesőjelöltek közé sorolta a csapatot.

Az őszi idény tulajdonképpen a várakozásoknak megfelelően is alakult, hiszen Colomba fiai csak a hetedik fordulóban aratták első győzelmüket, és a szezon felénél a középmezőny végén álltak. A vezetőség ezzel természetesen nem volt elégedett, ezért a klub elnöke januárban menesztette Colombát, és helyére a játékosként sokszoros válogatott, világbajnoki ezüstérmes, ám élvonalbeli edzőként tapasztalatlan Roberto Donadonit nevezte ki. Ez a húzás telitalálatnak bizonyult: az új mester felrázta a csapatott, amely remek tavaszt produkált, és végül minden várakozást felülmúlva a kilencedik helyen végzett a bajnokságban. Ráadásul még egy fontos sikert is aratott a Livorno: a bajnokság gólkirálya az együttes csatára, Cristiano Lucarelli lett.

Várható volt, hogy a nyári szünetben heves harcok várnak a vezetőkre, hiszen, mint a meglepetést okozott klubok esetében általában, számos játékost megkörnyékeztek a riválisok, illetve a tehetősebb egyesületek. A legnagyobb érdeklődés természetesen a gólkirály Lucarelli iránt nyilvánult meg, szinte valamennyi sztárcsapatnál felmerült a támadó neve, de a klub elnöke, Aldo Spinelli végrehajtott azt a kivételes bravúrt, hogy megtartotta csapata legértékesebb futballistáját. Lucarelli ékpárját, a veterán Igor Prottit viszont nem sikerült maradásra bírni: a 38 éves támadó, aki a legutóbbi bajnokságban hat góllal segítette csapatát, úgy döntött, visszavonul a profi labdarúgástól.

Szintén érthető okokból döntött a távozás mellett a portugál középpályás, José Luis Vidigal, akit a Bajnokok Ligájába jutott Udinese hívott, a fekete-fehérek ajánlatára a játékos nem akart, a klub pedig nem tudott nemet mondani. Nem csak Vidigal távozása miatt tény, hogy a Livorno középső csapatrészét érte a legnagyobb veszteség a holtszezonban: a 34 bajnokin pályára lépett, és ezeken három gólt szerzett Luca Vigiani a Regginához, a 23 alkalommal szerepet kapott Claudio Grauso pedig a másodosztályú Mantovához igazolt.

Négy fontos játékos tehát távozott a klubtól, mégsem állíthatjuk, hogy a nyáron meggyengült a Livorno, hiszen helyettük éppen egy csapatra való labdarúgó költözött a városba. Donadoni úgy gondolta, a védelem hatvan kapott gólja túl sok volt az előző bajnokságban, ezért több hátvédet is szerződtetett. A legismertebb közülük Francesco Coco, akit néhány éve még Paolo Maldini utódának tartottak az AC Milanban és a válogatottban is, ám az utóbbi néhány esztendő nem a legjobban sikerült a számára, és most Livornóban kapott lehetőséget az újrakezdésre. Szintén a védősorban vehető számításba Stefano Fanucci, aki már tavaly is a klub játékosa volt, azonban kölcsönben a Pescarában szerepelt.

A középpályássor kialakítását szinte teljesen a nulláról kellett kezdenie Donadoninak, és ennek érdekében nem kevesebb, mint hét új futballista érkezett ebbe a csapatrészbe. A kölcsönből visszatért Alessandro Gambadorin kívül a Livorno megszerezte Luis Fernando Centit a Trevisótól, Giuseppe Coluccit a Hellas Veronától, Stefano Morronét a Palermótól, Nikola Lazeticset a Genoától, Diego de Ascentist a Torinótól és a brazil Zé Rodolphót pedig a Juventudétól. A csatársorba "csak" ketten érkeztek: a rutinos Ibrahima Bakayoko a francia Istres-től, a fiatal Raffaele Palladino pedig a Salernitanától jött.

Nem volt tehát könnyű dolga Donadoninak, hiszen néhány hét alatt kellett egységes csapattá gyúrnia a régieket és az újakat, ráadásul az előző idényben elért eredmények kötelezték: a vezetőség és a szurkolók sem fogadnak el kevesebbet a Livornótól, mint amit újoncként elért. A bajnoki rajt mindenesetre nem sikerült rosszul, sőt: az első mérkőzésen hazai pályán 2-1-re győzött a csapat a Lecce ellen, egy régi és egy új csatár, Lucarelli és Palladino góljaival.

A következő játéknapon az újonc Treviso otthonába látogatott a gárda, és ott is sikerült nyernie (1-0-ra), a győztes találatot Lucarelli lőtte a 94. percben. Két győzelemmel a Livornón kívül csak a Juventus FC és az Udinese rajtolt, így a bordó-feketék dobogós helyen álltak a bajnokságban. Még ha ezt nem is sikerül megtartani a következő 36 fordulóban, abban joggal bízhatnak a szurkolók, hogy a tavalyihoz hasonló teljesítményt nyújt kedvenc csapatuk.