Kiss Balázs olimpiai bajnokkal birkózik

A tatai edzőtáborban készül a kötött- és szabadfogású, valamint a női birkózóválogatott a moszkvai Európa-bajnokságra. A csapat egyik meglepetésembere Kiss Balázs, aki a 96 kilogrammosok között vitézkedett az idei nemzetközi versenyeken.

"Kifejezetten élvezem az edzőtábort, mert sokan vagyunk, és így több az edzőpartnerem is" - kezdte Kiss. "Itt van a szlovák, a cseh, a lengyel és az egyiptomi válogatott is, élükön az athéni olimpiai aranyérmesével, aki az én súlycsoportomban lett első."

- Akkor a felkészülésre nem lehet panasz. Milyen Gaber ellen birkózni?
- Ha egy szóval kellene válaszolnom, azt mondanám: élmény. Rettentően technikás, szinte mindent tud erről a sportágról. És emellett nagyon erős is. Rengeteg mérkőzést vívtam vele, és érzem, hogy félgőzzel birkózik, neki szórakozás az edzés, de ha érzi, hogy netán szorult helyzetbe hozom, vagy pontot csinálok rajta, akkor azonnal odateszi magát, és érezteti, ki az úr a háznál. Ám én nem vagyok ijedős! Egyelőre jobb nálam, ezért is ajándék nekem mindez, mert sokat tanulhatok tőle.

- Az idei évben azért ön is számos nemzetközi versenyen felállhatott a dobogóra...
- Ez igaz, de nem jelenti azt, hogy ne lenne hova továbbfejlődnöm. Nekem is nagy álmaim és terveim vannak a birkózással, és úgy érzem, huszonhárom évesen még nem maradtam le semmiről.

- Ez alighanem így van. Töretlen volt a fejlődése egészen a 2003-ig, hiszen zsinórban szállította az első helyeket a korosztályos világ- és Európa-bajnokságokról, aztán mintha megakadt volna. Mi történt?
- Megszoktam a győzelmet az utánpótlásversenyeken, és bizony mikor a felnőttkorba értem, sorra jöttek a pofonok, amit rendkívül nehezen dolgoztam föl. Bár indulhattam a 2003-as felnőtt vb-n és Eb-n, nagyon leszerepeltem. Megrendült az önbizalmam, és olykor hátráltatott a munkámban. Ha egy hasonló képességű birkózóval kerültem szembe, tutira vesztettem a idegesség miatt. Ráadásul a következő évben jött a deréksérülésem, és három hónapot kellett kihagynom. Két évnek kellett eltelnie, mire visszarázódtam.

- Idén alaposan belehúzott, hiszen sok nagynevű ellenfelet vert meg, és súlycsoportot is váltott...
- Most erősödtem bele igazán a 96 kilósok mezőnyébe, ennek köszönhetem, hogy jönnek az eredmények és visszatért a hitem. Hatalmas része van ebben az edzőimnek, akik egyszerre bátorítanak és építő jelleggel kritizálnak. Ez sokat jelent számomra. Januárban a Ganz-kupán éreztem, hogy ismét elkaptam a fonalat, és ez újra a régi Kiss Balázs. Élveztem a birkózást a Magyar Nagydíjon is, és ha a szerencse mellém áll, akkor a bronznál fényesebbet érmet is szerezhettem volna.

- A moszkvai Európa-bajnokságon is a fizikai erejére alapoz majd?
- Ez az én erősségem, így most sem lesz másképp. Én nem vagyok az a dobálgatós típus. Persze, ha az ellenfél felkínálja magát egy válldobásra, akkor nem fogok habozni, és elhajítom. Inkább rakkolós vagyok, megyek előre, hajtom az ellenfelet. Lentről a pörgetésem fejlődött, akárcsak a földharcban a védekezésem, erre elengedhetetlen szükség van.

- Egyesek szerint ön csak azért került be a válogatottba, mert Virág Lajos, a tavalyi vb ezüstérmese megsérült? Mit gondol erről?
- Nem igazán foglalkozom vele, de szerencsére hozzám nem jutnak el ezek a hírek. Lajossal jó kapcsolatot ápolok, és természetesen sajnálom a műtétje miatt, ám úgy érzem, rászolgáltam a válogatottságra, mert sokat küzdöttem érte. Egyébként pedig a szeptemberi, kínai világbajnokságra minden eldől, hiszen ő a nyárra felépül, és akkor a szőnyegen küzdünk meg az elsőségért.

- És most az Eb-n mit várhatunk öntől?
- Miután jó formában érzem magam és kiegyensúlyozott vagyok, remélem, valós esélyem van az első hat hely valamelyikére.

- Nagyon diplomatikus...
- Na jó, megadom magam. Egy éremnek nagyon örülnék.

Tomka Tivadar