Az elmúlt idényben a brémai gárda sokak szemében a legszimpatikusabb, és kétségtelenül a leglátványosabban futballozó együttes volt a Bundesligában. A Werder a pontvadászat első felében a brazil játékmester, Diego vezérletével kiválóan szerepelt, és féltávnál az élen állt a bajnokságban, tavasszal azonban kissé visszaesett az együttes teljesítménye, amiért elsősorban a középcsatárt, Miroslav Klosét tették meg bűnbaknak.
A támadó kilenc fordulón keresztül eredménytelen maradt, és a Bremen végül csak harmadik lett a Bundesligában - igaz, még így is a zöld-fehérek szerezték a legtöbb gólt a csapatok közül. A Klose-ügy ráadásul ezzel nem ért véget: már a bajnokság közben is sokan hangoztatták, hogy a csatár azért játszott rosszabbul tavasszal, mert már nem a Werderre koncentrált, és a futballistáról kiderült, hogy már májusban találkozott a Bayern München vezetőivel.
A brémaiak megbüntették a csatárt, aki akkor még azt nyilatkozta, hogy kitölti szerződését, és még egy évig marad a klubnál. A Bremennek ez persze nem érte volna meg, hiszen ez esetben jövő nyáron ingyen lett volna kénytelenek megválni egyik legértékesebb focistájától, így sejteni lehetett, hogy a bajorok és a brémaiak előbb-utóbb megegyeznek majd. A Bayern első, tízmillió eurós ajánlatát még a tisztesség kedvéért visszautasították, de Klose végül csak a müncheni klubnál kötött ki - a hivatalos vételárat ugyan nem hozták nyilvánosságra, de a német sajtó értesülései szerint a bajorok mintegy 12 millió eurót fizethettek a csatárért.
A nagy kérdés az volt, hogy a Werder miként pótolja majd a támadót, aki a fentiek mellett is házi gólkirály volt a legutóbbi idényben 13 találattal, és három szezon alatt 53 gólt ért el a klub színeiben a Bundesligában. Kapcsolatba hozták a brémaiakat többek között Milan Barossal, Valerij Bozsinovval, Afonso Alvesszel, Pegguy Luyindulával, de még Nwankwo Kanuval is, de sokáig egyetlen vérbeli középcsatár sem érkezett a csapathoz - bár a legutóbbi szezonban csak kölcsönben szerepelt Hugo Almeidát 3,5 millió euróért végleg megvették az FC Portótól.
Az egyetlen komoly erősítést a brazil Corinthianstól szerződtetett brazil Carlos Alberto jelentette, akiért meglehetősen nagy összeget, nyolcmillió eurót fizettek ki - ő ugyan támadónak számít, de inkább középpályásnak, mint csatárnak, és semmiképpen sem olyan típusú futballista, mint Klose. Egyre inkább úgy tűnt, hogy a Werder mestere, Thomas Schaaf a rendelkezésére álló keretből próbálja majd megoldani Klose pótlását, és erre a legalkalmasabbnak a januárban vett svéd Markus Rosenberg tűnt, miközben a fiatal, saját nevelésű Kevin Schindler és Aaron Hunt is több játéklehetőségre számíthatott.
Az első nagy erőpróba a Bayern München elleni Ligakupa-negyeddöntő volt, ahol azonban a Werder meglehetősen tartalékosan lépett pályára, hiszen Diego és Naldo a Copa América miatt még nem csatlakozott a csapathoz, Carlos Alberto sem játszott sérülés miatt, sőt, Schaaf a csatárok közül Huntot és Hugo Almeidát sem szerepeltethette. Utóbbi két játékos sérülésének köszönhetően a vezetőség úgy döntött, hogy mégis csak igazolnia kell egy támadót, de arról szó sem volt, hogy egy nemzetközileg is elismert csatárt vettek volna.
A megoldás a Hamburger SV elefántcsontparti focistája, Boubacar Sanogo lett, aki eddig két szezon alatt 14 gólt ért el a Bundesligában - ehhez képest viszonylag nagy összegbe, 4,5 millió euróba került. Tény, hogy ő korántsem számít akkora sztárnak, mint a Werderrel korábban kapcsolatba hozott focisták, de a stílusa hasonló Klosééhoz, és az is valószínűnek tűnik, hogy nem lesznek sztárallűrjei - ami Schaaf számára legalább olyan fontos. Sanogo első edzőmérkőzésén rögtön gólt is szerzett, de az SC Paderborn elleni előkészületi találkozó mégsem emiatt maradt emlékezetes.
Boubacar Sanogónak kéne pótolnia Klosét a csatársorban
A találkozón ugyanis a Werder csapatkapitánya, Torsten Frings ugyanis egy bedobás elvégzése közben egyszer csak a térdéhez kapott, és egyből mutatta, hogy cserét kér. A középpályást térdszalag-szakadás gyanújával vizsgálták, és bár a Werder legnagyobb szerencséjére ezek a félelmek túlzottnak bizonyultak, de Fringsnek így is várhatóan két hónapot kell kihagynia. Márpedig az ő személye különösen fontos lett volna a csapaton belül: egyrészt igazi vezéregyéniségnek számít, arról nem is beszélve, hogy az elmúlt két idényben egyaránt ő volt a Bundesliga legjobb középpályása a Kicker osztályzatai alapján.
Kiesése alighanem azt jelenti, hogy a védekező középpályás pozíciójában az előző szezonban az FSV Mainznak kölcsönadott, dán Leon Andreasen juthat lehetőséghez - a taktika tehát nem változik, ám a legutóbbi idényhez képest két kulcsember (különböző okok miatt) nem lesz ott a csapatban. Ha a Werder így is ott tud majd maradni az élmezőnyben, akkor Schaaf mester minden elismerést megérdemel...