Bajnoki címre ítélte magát a Bayern

Azok után, hogy a Bayern München az előző szezonban 12 év után először nem tudta kvalifikálni magát a Bajnokok Ligájába, sejteni lehetett, hogy a bajorok nem fognak takarékoskodni a játékospiacon, de a klub még a vártnál is több pénzt költött. A sztárigazolásoknak köszönhetően a müncheniek számára a bajnoki cím megszerzése kötelező feladat - bármilyen más eredmény óriási csalódás lenne a számukra.

A 2006-2007-es szezonnak a Bayern számára csupán egyetlen fénypontja volt: amikor a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében kiverte a Real Madridot. Ekkor a klub már túl volt egy edzőcserén, és azt is sejteni lehetett, hogy tudja majd megvédeni bajnoki címét, mivel csak a negyedik helyen állt a tabellán. A drukkerek azonban még reménykedhettek abban, hogy a BL-ben bravúrt hajthat végre az együttes, és végül a pontvadászatban is odaér a dobogóra. Ebből azonban semmi sem valósult meg, a csapat a következő körben kiesett a Bajnokok Ligájából a végső győztes AC Milan ellen, a Bundesligában pedig nem tudott feljebb lépni a negyedik pozícióból, ami azt jelentette, hogy az új idényben csak az UEFA-kupában indulhat majd.

A Real elleni diadal következményeképpen ugyanakkor a vezetőség meghosszabbította a Felix Magath helyére januárban kinevezett Ottmar Hitzfeld szerződését, aki először még csak az idény végéig vállalta a gárda irányítását, ám aztán sikerült meggyőzni a folytatásról. A menedzser Uli Hoeness alighanem azzal érvelt, hogy a nyáron jelentősen meg fogják erősíteni a keretet, de erről még áprilisban is csak annyit lehetett tudni, hogy várhatóan nyolc labdarúgó érkezik. Közülük az első három kiléte már tavasszal ismert volt, ám Jan Schlaudraff, Hamit Altintop és Juan Ernesto Sosa megszerzése nem hozta lázba a drukkereket. A Bayern ugyanakkor meglehetősen ügyesen taktikázott a játékospiacon, mert májusig sikerült elhitetnie, hogy a kiszemeltek közül sem Franck Ribéry, sem Luca Toni, sem pedig Miroslav Klose nem lesz az övék - végül azonban mindhárman a bajoroknál kötöttek ki, és mellettük még Zé Roberto és Marcell Jansen is a müncheni csapathoz szerződött.

Mindez azt jelentette, hogy a klub összesen 70 millió eurót költött el, ami új klubrekordot jelentett, hiszen a Bayern korábban egy nyár alatt sohasem adott ki ennyi pénzt új focistákra, Ribéry pedig a maga 25 milliós vételárával az egyesület történetének legdrágább labdarúgója lett. Owen Hargreaves, Roy Makaay és Roque Santa Cruz eladásából ugyan befolyt 35 millió a kasszába, de a transzferperiódust így is 35 milliós veszteséggel zárta a klub - a nagy kérdés csak az, hogy ennek a költekezésnek meglesz-e az eredménye.

Az előkészületi mérkőzések mindenesetre biztatóan alakultak, hiszen úgy tűnt, hogy a Toni-Klose-Ribéry hármas remekül megérti egymást, és vezérletükkel a támadó részleg hatalmasat javulhat (az előző szezonban a Bayern csak 55 gólt ért el a bajnokságban, ami minden idők legrosszabb Bundesliga-teljesítménye volt a klubtól), és Zé Roberto is meglepően jól mozgott a védekező középpályás pozíciójában. Ekkor minden jel arra mutatott, hogy Hitzfeld mester a 4-4-2-es szisztémát tartja az ideális felállásnak, a csatársorban Tonival és Kloséval, a középpályán pedig két támadóbb szellemű szélső emberrel (a jobb oldalon Sosa vagy Hamit Altintop, a balon pedig Ribéry), és két védekezőbb típusú középsővel (Zé Roberto és Mark van Bommel). Mire azonban eljött az első tétmeccs, a ligakupa, addigra a szakembernek módosítania kellett elképzelésén, mégpedig kényszerű okokból, hiszen Toni megsérült, és a csatársorban bevethető labdarúgók közül Lukas Podolski és Schlaudraff sem volt egészséges.

Nyerő páros lehet

A Bayern így átállt a 4-5-1-es szisztémára, vagyis csak Klose tartózkodott elöl, a középpályára pedig így Bastian Schweinsteiger is bekerült, aki Ribéryvel gyakran váltogatta a pozícióját, és hol a bal szélen, hol pedig középen tűnt fel. A müncheniek ezzel a taktikával is remekeltek, és megnyerték a ligakupát, pedig a döntőben az FC Schalke 04 ellen már Van Bommel, Schweinsteiger és Ribéry sem állt a csapat rendelkezésére. Korábban az elődöntőben a fiatal Sandro Wagner a mezőny legjobbja volt, megmutatva, hogy a mesternek a sok sérülés esetén is van alternatívája. Ez egyébként a többi pozícióra is igaz: a balhátvéd posztján Jansen és Philipp Lahm, a jobb oldalra a jelenleg sérült Willy Sagnol mellett Lahm és akár Altintop, a védelem tengelyében Lúcio, Daniel van Buyten, Valerien Ismael (aki szintén sérült) és Martín Demichelis is ott van. Érdekesség, hogy Hitzfeld a középhátvédeknek külön megmondta, hogy csakis pontrúgásoknál mehetnek előre - ez az utasítás alighanem elsősorban Lúcio gyakori előretöréseit igyekszik minimálisra csökkenteni.

A bajorok a ligakupa megnyerésével a korábbi években már birtokolt pszichológiai fölényüket is igyekeztek megerősíteni, elültetni azt a tudatot az ellenfelekben, hogy semmi esélyük sincsen ellenük. A legutóbbi szezon tapasztalatai miatt ez egyelőre még nem állt teljesen vissza, de annyi bizonyos, hogy a münchenieknek jelentősen megnőtt az önbizalmuk, és a szakértők többsége szerint a bajnoki címet akár már előre oda is lehet adni nekik. A Schalkénél és a Werdernél alighanem másként gondolják, de ez a két klub is "csak" a BL-szereplés kiharcolását, vagyis a dobogóra kerülést tűzte ki célul maga elé - míg a Bayernél csak az aranyérem az elfogadható eredmény.