Négy ütővel bármi megtörténhet

Vágólapra másolva!

Skandináviából ered a világ egyik leggyorsabban fejlődő játéka, a négy ütős sportágat kombináló racketlon. A magyar infrastruktúra nem kedvez a speciális ütőtusának, mégis tizenkét játékosunk van a legjobb százban a világranglistán. Nándori Levente a legjobb, a top 10-be verekedte magát két gyerek és munka mellett, pedig három ujját kis híján amputálták, majd két évig járni is alig tudott egy térdsérülés miatt.

Fogcsikorgató hideg van, az utak jegesek, egész télen hokizni pedig elég unalmas. Ez járhatott néhány skandináv sportember fejében a nyolcvanas években, mielőtt megoldásként felderengtek volna egy új sport körvonalai. Az asztaliteniszt, tollaslabdát, fallabdát és teniszt mixelő racketlonnak már 1990-ben országos bajnokságot rendeztek a svédek, majd 2001-ben eljött az első vb ideje is.

Az "üt-tusa" jóval kiszámíthatatlanabb, mint bármelyik összetevője önmagában, fizikálisan és mentálisan is megterhelő, annak is komoly kihívást jelent, aki már profi valamelyik szakágban. A régmúlt pedig egy magyar vonatkozást is rejt, ha erősen áttételesen is: Fred Perry 1929-ben Budapesten nyert pingpongvébét, majd 1934 és '36 között rendre megnyerte a wimbledoni tenisztornát. Mindez persze csak áthallás, a lényeg, hogy mára a racketlon letisztult sportággá vált, nemzetközi szövetséggel (FIR), pénzdíjas versenyekkel. Az elmúlt három évben megtriplázódott a regisztrált játékosok száma, a FIR már közel kétezer racketlonost rangsorol 48 országból.

Bár a magyarországi helyzet nem könnyű, a világranglistán így is elég jól állunk: Nándori Levente a tízedik, párosban a hatodik, rajta kívül a férfiaknál hatan, a nőknél öten vannak a legjobb száz versenyző között.

Alvás egy Polskiban

Nándori tízévesen kezdett teniszezni, az ifi világranglistán az első százba, idehaza a válogatottba küzdötte magát, mikor szó szerint törés következett a karrierjében. "Az egyik legjobb évemben, mikor Krocskó Józsi kivételével mindenkit megvertem itthon, majdnem levágtam három ujjamat egy sérülés miatt: futottam a BSE folyosóján, megbotlottam, és három ujjamra rácsapódott az acélajtó, ahogy kapaszkodni próbáltam. Nyílt törés volt, három-négy napig azt sem lehetett tudni, mi lesz vele. Ma használható az a kezem, igaz, nem tudok bordásfalon lógni vele, illetve télen, hidegben nagyon érzékeny" - mesélte a rémisztő történetet Nándori.

A fiatal teniszező összeszedte magát, 1989-ben még Amerikába is eljutott, az első három magyar teniszösztöndíjas egyike lett, ami "óriási lehetőséget jelentett akkoriban, mikor a külföldi versenyekre utazva egy Polski Fiatban aludtunk".

Nándori a teniszből indult Forrás: Magyar Racketlon Szövetség

Amerikában rengeteget utazott, diplomát szerzett, megtanulta a nyelvet, és pénzdíjas versenyeken játszott, "mindezt az egyetem kontójára." Kint idővel már nem játékos, hanem edző volt a csapatnál, "végül 1996 decemberében jöttem haza. Itthon munkába álltam egy értékpapírcégnél, ezen a területen dolgozom a mai napig is."

Közben "nem olyan nagy elánnal", de sportolt tovább, mígnem 1998-ban eltört a bal térde. "Két éven át a járáson kívül nem ment semmi, a mai napig is van egy lyuk a térdemben. Egy jeges, saras focin sérültem meg, rosszul diagnosztizálták a bajt, így az első évben semmit nem javult az állapotom."

Friss motiváció

2002-ben kezdett újra sportolni, a cég bérelt pályáján rákattant a squashra, egy hónapra rá pedig már versenyeken indult. Fallabdában ob-t nyert csapatban, nem sokra rá ajánlották neki a racketlont, és mert "a négy sportágából kettő már ki volt pipálva, lementem egy versenyre. A tollasnak a szabályait sem ismertem, úgy magyarázták el, hogy melyik vonal mire jó. De egy hónap után megnyertem az első versenyemet, ami új motivációt jelentett. Tanulni kezdtem a tollast, és a pingpongot is, 2007-ben racketlonos magyar bajnok lettem, majd nemzetközi szinten is játszani kezdtem." A sikereknek köszönhetően azóta szerződést kötött vele a Tecnifibre nevű sportszergyártó cég.

Egy racketlonmeccset a legkisebb ütőtől a legnagyobbig játszanak végig, pingpong, tollas, fallabda, tenisz tehát a sorrend, mindegyikből egy-egy 21 pontos szett megy le. Az nyer, aki a legtöbb pontot szerzi, tehát "akkor is nyerhetsz, ha három sportágban elvernek, mert három szoros vereséget felülírhat egy fölényes győzelem. Viszont akkor is küzdened kell, ha sokkal jobb vagy, mert a kellő pontfölény hiányozhat egy másik játékban. Ha két-három percet kihagysz, cseszheted az egész meccset, nincs olyan, mint a teniszben, ahol 0:40-ről vissza lehet jönni."

Nemrég egy horvát profi pingpongos 21-0-ra nyert az asztalnál, ám a meccsét végül elvesztette. Egyáltalán nem automatikus tehát, hogy aki a négy sportág egyikében kimagasló teljesítményt nyújt, könnyen boldogul majd a többiben is.

"Sima játékra képes lesz egy teniszező fallabdában is, de teljesen más a technika, a taktika, mögötted is van pálya, számolni kell a hátsó és az oldalsó fallal, nincsenek pörgetések, ezen pedig nehéz túllépniük a teniszezőknek" - fejtegeti Nándori. "Talán annak van nehezebb dolga, aki a squashból és a tollasból jön, viszont nekik erős a csuklójuk, ami komoly fegyver a teniszben, ha megtanulnak szerválni. Fantasztikusan kitalált sport, végtelen variáció van a fordulatokra, bármi elképzelhető egy meccsen belül. Öt-tíz perc pihenővel kell átállni egyik sportról a másikra; elképesztően nehéz tollas után squasholni, majd utána teniszezni, ezt csak az tudhatja, aki kipróbálta."

Belesajdul a szív

A sportág ötszörös magyar bajnoka e hó elejétől tízedik a világranglistán, szerinte ez a legjobb, amit kihozhat munka és két gyerek mellett. "Én vagyok a legidősebb a mezőnyben, van, aki a gyerekem lehetne, az előttem lévők zöme pedig egy nap edz annyit, mint én egy héten: négy órát."

Ráadásul itthon "nehezebben terjed a sport, mert nincsen elég létesítmény: Budapesten kizárólag a Római Teniszakadémián van egy üzemeltető kezében a tenisz- és a squashpálya, de még ott is hiányzik a másik két sportág. Nem lehet versenyt rendezni anélkül, hogy több üzemeltetővel egyeztetnénk. Vidéken is csak nagyon kevés hely van, Pécsett, Győrött tarthatnak versenyeket."

Nándori és állandó pingpongos partnere, Czingráber Zoltán Forrás: Magyar Racketlon Szövetség

Éppen ezért a magyar játékosok egy nap csak egy sportágban edzenek, szemben a nyugatiakkal, akik egy tréningen is gyakorolhatják mind a négyet.

"Európát járva csorog a nyálam, ott teljesen természetes, hogy ezek a feltételek adottak" - mondja Nándori. "Nem kell Nyugatra gondolni: Prágában két helyszín is van, ahol minden a rendelkezésre áll, szállással, étteremmel együtt, Ausztriában pedig minden hétvégén versenyt rendeznek. Ilyenkor az ember szíve belesajdul, hogy itthon egyetlen alkalmas létesítmény sincs, csak törekvések vannak."

A legjobb magyar racketlonos erősítené a kapcsolatokat a sportági szövetségekkel, amivel mindenki jól járna. Például "közös érdek volna megfelelő létesítmények építése. Vagy nézzük a teniszszövetséget, ahol a beach tenisz hírei együtt szerepelnek Fucsovics Márton jelenlegi sikereivel, ily módon egymást is erősíti a két szakág - a racketlon négy sportággal tudna hasonlóan együttműködni."

Örök szerelem

Profizmus azonban egyelőre még Nyugaton sincs, a sportág legnagyobb menője, a dán Jesper Ratzer - akit "irgalmatlan nehéz legyőzni jelenleg" - például rezidens orvos, emellett edz és versenyez. Racketlonban két-háromezer eurós pénzdíjak vannak, amiből megélni még nem lehet, tekintve, hogy a teniszhez hasonlóan négy nagy versenyt rendeznek évente, plusz egy világbajnokságot.

Ratzer felszerelését állta ugyan egy szponzor, de a versenyekre már a saját pénzéből utazott, és csak tavaly kezdett gondolkozni újabb támogatók bevonásán, miután világelső lett. Ha minden jól megy, három év múlva saját neurológuspraxist indíthat, addig viszont minden idejét felemészti, hogy négy sportágban edz, gyakran úgy érzi, a barátaival sem foglalkozik eleget.

A legutóbbi racketlon-vb összefoglalója:

Nándori esetében a család felé billen a mérleg, ezekben a hetekben amúgy is pihen egy húzódás miatt. A legutóbbi ausztriai versenyre eleve sérülten ment ki, és bár igyekezett óvatos lenni, alaposan rásérült. "Ezzel együtt párosban zsinórban hat versenyen döntőig jutottam különböző partnerekkel, így jöttem fel hatodiknak a ranglistán. Az utolsó döntőt meg is nyertük Szófiában egy német sráccal. Az állandó párommal és barátommal, Czingráber Zoltánnal az idei páros vébén ötödikek lettünk. Most összesen öten vannak előttem a páros világranglistán, azaz a három legjobb párban benne vagyok a világon, ez se lehetne már nagyon jobb."

Közben helyt kell állnia a munkában is, egy befektetési cégnél dolgozik, ahol főleg londoni intézményi befektetőkkel áll kapcsolatban. "Elég stresszes, és mikor elkezdtem, éppen teljesen abbahagytam a sportot, ami együtt elég drasztikus váltás volt. Viszont a nap közben felgyülemlő feszültséget szükségem is van levezetni."

Sérülés ide, sűrű magánélet oda, a november végi zürichi egyéni vébén mindenképpen elindul: "A sport örök szerelmem marad, az összes labdajátékot szeretem. Attól leszek beteg, ha nem csinálhatom."