Dakar helyett Atar

Tönkrement terepváltó, megfőzött, az utasteret füstbe borító váltó, szereléssel átvirrasztott éjszakák, durrdefektek, kétségbeejtően kimerült alkatrészkészlet. A 24. Párizs-Dakar sivatagi ralin - amelynek hivatalos neve idén Arras-Madrid-Dakar - Szalay Balázs és Palik László több technikai gonddal nézett szembe, mint az élmezőny tagjai összesen, s a 9. szakaszon kiesett. Az utolsó hat etapra már sem érkezése, sem megfelelő alkatrésze nem volt.

Azért a homok az úr...

A 270-es rajtszámú Chevrolet Blazerrel hajtó Szalay, Palik pár gondjai a gépátvételen kezdődtek: miként 2000-ben, a "zsűri" most is belekötött a légszűkítő megoldásba, de némi tanácskozás után ezúttal simán átengedte a "vizsgán". Az Arras, Chateauroux, Narbonne, Madrid útvonalon futó első három napot a mieink komoly malőr nélkül megúszták, összetettben a 64. helyen álltak. Ám a 4. szakaszon beütött a ménkű, a Chevrolet Blazer Madridtól 20 km-re vesztegelt kamionostól, a legénység a terepváltót próbálta kicserélni, s egész éjjel szerelt, ennek dacára a 78. helyen teljesítette az etapot.

A vesszőfutás az 5. napon folytatódott, a Rabat és Er Rahidia között egy megáradt folyó vízmosása miatt betonútra terelték a mezőnyt, s az 10 km-rel a speciális szakasz célja előtt "megette" a váltót. Először a hármas sebességi fokozat szűnt meg, majd az egyes kivételével az összes, s a váltó annyira felmelegedett, hogy a füst beborította az utasteret. A mieink bevárták a szervizkamiont, s miután kaptak olajat, a gyorsaságiból hátralévő 10 km-t végigvergődték, majd a táv maradék részét a kamiontól vontatva tették meg. Így visszaestek az utolsó előtti, 103. helyre összetettben.

A verseny nagy vesztese a Schlesser-csapat

az autó kiégett

A Tan Tan és Zouerat közötti 8. szakaszon Jose-Maria Servia Kangoojának eltört a hűtője, így az utolsó Schlesser tervezte autó is kiesett. A maratoni etap második részét egy bal hátsó durrdefektet leszámítva (4 és fél perc alatt cseréltek kereket) gondtalanul vészelte át a magyar duó, a részt 62. helyen jegyző, összetettben a 73. egység első alkalommal ért világosban célba. (A Marokkó és Mauritánia közötti határ 12 km-es szakaszán két szögesdrót között futott a mezőny, s a szervezők figyelmeztettek mindenkit, ne térjen el az itinerben megadott útvonaltól, mert körös-körül minden alá van aknázva.)

A Zuerat és Atar közötti 9. etap azonban a mieink számára "végzetesnek" bizonyult: a verseny legnehezebbnek ítélt részén megint váltógondokkal küszködtek, s a négyből csak két ellenőrzési ponton jutottak túl (az 57. helyen). Kénytelenek voltak bevárni a szervizautót, s végigszerelni az éjszakát a sivatagban, de mire a rajt felé visszafordulva kikeveredtek a dűnék közül, a vontatókamion kétszer is defektet kapott. Az nyilvánvaló volt, ha a hétfői 10. etap rajtjáig beérnek Atarba, ha jelentős időbüntetéssel terhelve is, de folytathatják a versenyt, ám amikor reggel fél kilenc felé, 24 órányi erőltetett menet után bekecmeregtek, már azt a tájékoztatást kapták, hogy vasárnap este nyolcig kellett volna megérkezniük. "Két napig küzdöttünk azért, hogy folytathassuk a versenyt, de nem jártunk sikerrel" - mondta Szalay az "utolsó" szakaszról. "Szombaton Mauritániában, a Zouerat és Atar közötti szakasz 200. kilométerénél a váltó tönkrement, és hiába követtünk el mindent, a hétfői rajtig nem sikerült rendbe hozni az autót." - tette hozzá.

Nem túl változatos a látvány a pilótafülkéből

A mieink közül Szalay Balázs kicsit jobban tűrte a lelki, fizikai megpróbáltatást, hiszen ő már átélt ilyesmit, Palik László viszont alig bírt elkeseredésével, egyre csak azt ismételgette, hogy ő még életében nem adott fel semmit, de hiába győzte most le a sivatag, jövőre visszajön. A fáradt, éhes, szomjas, elcsigázott kettős Chevroletjét bevontatják Dakarba, és a január 13-ig tartó verseny végén, a mezőny szerencsésebb tagjaival együtt hajózzák haza.

Korábban:

• Feladta a Dakar-ralit a Szalay Expressz
• Kis magyar Dakar-történelem
• Olvasóink fele bízott Palikékban

Németh Andrea