Terítőfuvar - Renault Midlum 270 18/D

A fuvarozás egyik legnehezebb ágazata az áruterítés, mert az idő szorításában kell sok címet felkeresni, be- és kirakodni, az autópályától a szűk utcákig mindenféle körülmények között közlekedni. E műfaj egyik matadora a Renault Midlum, amelyet többek között a páratlanul kedvező önsúly-raksúly arány tesz kivételesen gazdaságossá.

A változatos Midlum típuscsaládon belül a tesztelt kivitel a nehéz áruterítők közé tartozik, amire a megjelölés D betűje ("distribution") utal. A 270 a lóerők kerekített száma, a 18 pedig az össztömeg, tonnában. Rögtön említsük meg, hogy ezen belül a nagyobb hányadot a rakomány adja, maga a jármű ugyanis rendkívül könnyű: a fülkés alváz alatt 5315 kilót mutat a mérleg, és még a dobozfelépítménnyel, emelőhátfallal ellátott példány menetkész tömege sem sokkal haladja meg a hét tonnát. Ez azt jelenti, hogy a fizető áru mennyisége több mint tíz tonna. Ezek persze nem abszolút érvényességű adatok, hiszen szinte minden tehergépkocsit a vevő egyedi specifikációja alapján gyártanak, s eltérések adódnak a felépítményben is. A tesztelt jármű Franciaországból érkezett, a magyar megrendelők azonban valószínűleg hazai gyártótól származó felépítményt kapnak a komplett jármű átadására vállalkozó márkakereskedőtől. A különbségek azonban jelentéktelenek, a lényeg, hogy tudomásunk szerint ez a kategória legjobb súlyarányú modellje.

Légpárna

Elöl parabolarugót, hátul légrugózást alkalmaztak. Az utóbbi nemcsak az alkalmanként nagyon kényes rakomány (például elektronikai eszközök) kímélete szempontjából előnyös, hanem azért is, mert pontosan a rámpa magasságához lehet állítani a padlót, könnyen bemehet a targonca. Menet közben az tűnik fel, hogy elképesztően jó a gépkocsi stabilitása, útfogása. Igaz, a műterhelést betontömbök képezték, kellemesen alacsony súlyponthelyzetet eredményezve, de még ennek figyelembevételével is feltűnően jók a menettulajdonságok. Kissé hullámos aszfaltburkolatú, kanyargós országutakon alig kellett visszavenni a gázt, s a jó visszajelzést adó, precíz kormánnyal kimondott élvezet nyesni a kanyarokat. Ez természetesen a sofőr szempontja, a vállalkozó a rövid fordulóidőket értékeli. Elsőre kicsit szokatlan volt, hogy milyen erősen kell nyomni a fékpedált, de ezt nem kritikaként említem, mert síkos úton az ilyennel lehet igazán érzéssel adagolni a fékhatást - amiben persze blokkolásgátló segít. Autópályán csak megérintjük a sebességrögzítőt, s hagyjuk, hogy elmaradozzanak a kilométerkövek és egyéb járművek.

Teherverseny

Versenyképesnek bizonyult a Midlum a tesztút során felbukkanó alkalmi vetélytársakkal szemben is. Elvileg ugyan legfeljebb 89 km/órára kellene beállítva lennie a sebességhatárolónak, gyakorlatilag azonban bő kilencvenet ment a jármű - teljes terheléssel. S ezt nemcsak síkon produkálta, hanem hegymenetben is. A motor nagyon nyomatékos, úgyhogy a tatabányai Turul-emlékmű alatti emelkedő tetejére 85-tel értünk fel, a gyengébb kaptatókon pedig állva marad a műszer a csúcssebességen. Csak ritkán fordult elő, hogy vissza kellett egyet akasztani a 9 fokozatú sebességváltón, amely egyébként a ZF "pofozós" típusa volt. Ezen az üres fokozat síkjában a váltókarra valamelyik irányban kifejtett taszajtással kell átlépni a felső és az alsó fokozatok között, amiről hadd mondjak csupán annyit, hogy nagyon jó, bevált megoldás -- de ma már azért minden más jobb nála... Ha emellett megemlítem, hogy manapság már nem illene az indexkar végére rakni a dudagombot, szinte vége is a kritizálnivalónak. A Midlum ugyanis pompásan vezethető, csendes, komfortos járműnek bizonyult.

Praktikum

Az áruterítő jármű sofőrje rengeteget ugrál ki-be, a fülkében viszont jellemzően csak dolgozik, nem pedig lakik, mint egy távolsági kamionos. Ennek megfelelően nagyon jók, kényelmesek és csúszásmentesek a lépcsőfokok, de a kabin belseje eléggé rideg hangulatúra sikerült, semmi fészekmelegség nincs benne. Arra az esetre, ha mégis ott kellene szundítani egyet, lehajtható ágyat szereltek a hátfalra. Útközben viszont tisztességes hangminőségű, a volán alatti szatellitről kezelhető rádió hivatott elűzni a gépkocsivezetőre nehezedő álmosságot. Csak a legjobbakat mondhatom a beépített biztonsági övet tartalmazó, légrugós COMFORT vezetőülésről - de légrugós még a kísérő ülése is. A két ember halkan cseveghet egymással, sem a motor, sem a futómű hangja nem fogja megzavarni az eszmecserét. Van még egy tényező, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egy fuvarozó vállalkozás nyereségessége jórészt a pilótákon, az ő odafigyelésükön, gondosságukon múlik. Ezt viszont alapvetően befolyásolja, hogy szeretik-e a járművet, amelyen dolgozniuk kell. A Midlum pedig könnyen megszerethető gépkocsi.

Karlovitz Kristóf, fotó: Hilbert Péter