Hideg, az őz és a fa

Tavaly is jól szerepeltek, idén is indultak. Hideg Krisztiánék N4-es Mitsubishi Lancer Evo VI-al rajtoltak az osztrák EK-futamon a 24.OMV Rallye Waldviertelen. Nagyon jól álltak, aztán az egyik gyors etap lett, nem értékelték a mezőnynek... És utána már nem volt eredményük. Már itthon sikerült elérni a kaposvári pilótát.

- Hogy találtátok ki, hogy idén is nekivágtok az osztrák futamnak?
- Hazaértünk Zemplénből, megnéztem a rajtlistát, megtetszett a mezőny és kiderítettük, hogy még akár el is tudnánk indulni. Sikerült mindent elintézni. Flottul lement a tréning, semmi probléma nem volt egészen az első gyors első kanyarjáig...

- Miért, ott mi történt?
- Elment a kihangosításunk...

- Ez jó, mert a pályák szinte bennetek vannak, mint pl. egy Királyszentistván... :)
- Hát igen. Ugyan mentünk rajtuk tavaly, de azért nem lett volna rossz tudni, hogy mikor mi fog következni. Csak egy sistergést hallottam. Aztán az első gyors végén lekapcsoltuk a kihangosítást egy kilométerrel a cél előtt, így már nem sistergett, és egy kicsit hallottam is, amit ordított mellettem Tián. A második gyorson ugyanígy mentünk, kikapcsolt erősítővel. A harmadik gyors előtt volt egy 10 perces szerviz, ahol csak mi és két szerelő nyúlhatott az autóhoz azokkal a szerszámokkal, amik a versenyautóban voltak. Kereket lehetett cserélni és amik még az autóban voltak alkatrészek, azokat. Sikerült megjavítanunk az erősítőt. Semmi nem gátolt minket, hogy menjünk egy jót a harmadik gyorson... Elrajtoltunk, mentünk 500 métert, elfordultunk egy Bal4ben, aztán szépen felváltogattam, majd mikor már ötödikben jártunk, kb. 150-nel haladtunk, akkor elütöttünk egy szegény őzet. Bent a gyorson, trepni gázzal. Sajnáltuk, de nem tudtuk kikerülni az ütközést. Az autón külsérelmi nyomok nem látszódtak nagyon, a futóművet megütötte, az összetartás elment egy kicsit. Átugrottunk rajta.

- Közben elég jó időket mentetek...
- Az első gyors után az EK-ban harmadik helyen álltunk, aztán a következő két gyorson már vezettük a mezőnyt. Aztán volt egy kis afférunk a helyi közeggel, akikről ugye jól tudjuk, hogy igazi fakabátok.

- Mi történt?
- Igyekeztünk volna a 4. szakaszra, megállítottak és nem akartak elengedni. Azt mondták, hogy túl gyorsan hajtottunk egy faluban. Már csak 4 percünk volt vissza és két és fél kilométerünk. Megbüntettek 21 euróra. Mondtuk, hogy OK, kifizetjük, csak had' menjünk versenyezni. De nagyon akart adminisztrálni, kitölti a papírokat. Ráadásul nem tudott visszaadni 30-ból, és mi már nagyon mentünk volna, de nagyon körülményes volt. Aztán megérkezett egy román nézőcsapat, akik szintén gyorsak voltak, viszont olyan szinten kezdték el osztani az osztrákot, hogy az kikerekedett szemmel új "partnereket" talált magának, így mi tudtuk folytatni a versenyt. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy úgy tudtunk futópercre odaérni a rajtra, hogy a hátralévő két falun a sebességkontrollt nem úsztuk volna meg 200 euró alatt... A gyorson aztán már rendben ment minden, csak kaptunk egy tízest a többiektől. Igazából nem is nagyon értem, miért, az előbb néztem végig a belsőt, sok egyenes volt a pályán, de nem volt benne hiba. Aztán jött elölről a kör. A hatodik gyors végén újra az élen álltunk, mögöttünk 1.2 másodpercre az osztrák Aigner, mögötte Cserhalmi Tibi 4.1-re, a többiek már 45 másodpercre lemaradva.

- És jött az ominózus 7. szakasz...
- Igen. Eleve úgy kezdődött, hogy Cserhalminak nem volt lámpája. Nem figyeltek a versenyzői eligazításkor, hogy a tízperces szervizben nem lehet felrakni a lámpasort. Próbálták felrakni, de szóltak nekik a rendezők, hogy ezt nem csinálhatják, szerencsétlennek nem volt lámpasora. Erről a gyorsról kellett volna csak jól lejönni, és akkor nem lett volna gondunk... Szerinted? A legutolsó kanyar, ami egy erdőből kifelé egy Bal33 felfelé, murváról az aszfaltra, tudod, az hogy csúszik ilyenkor... Ezen az egy kanyaron vitatkoztunk a tréningen Tiánnal, hogy szerinte ez 3. mínuszos, én pedig nagyon okosan, hogy ez 3. plusszos. Aztán a tréningen az első komolyabb kör után már azt mondta, hogy ez inkább másodikba plusszos... Aztán a versenyen az első körben olyan mínuszosan mentünk, megtisztelve, még mondta is, hogy 3. plusszos, de szerintem mínuszos, csináld inkább lassan... A sötétben bemondta a harmadik pluszt, ahogy az itinerben volt... Aztán mintha kihúzták volna alólunk a szőnyeget. Előttünk már leesett oda az egyik RedBullos Mitsu, ha nem nyomom a gázt, akkor simán elmentünk volna jobbról a fa mellett, leugrunk egy mezőre, kétméteres szintkülönbséggel. De nyomtam. Trepnin. Vissza akartam menni az útra. Így aztán úgy ahogy volt, eltaláltunk egy fát.

- Telibe?
- A jobb első futóművel. Úgy gondoltam, hogy ezen a gyorson még tudok hozni másodperceket, így elég gyorsan is értünk oda, nekem fenn volt a lámpa... Egy sem maradt meg belőle... :) Utánunk jött a bolgár srác, aki annyira telibevert ugyanabban a kanyarban, tőlünk 8-10 méterre egy fát, hogy a Subaruról leszakadtak a hengerek... Nagyon keményen nézett ki.

- Akkor nem konkrétan miattatok lett csak etap az a gyors :)
- Hát nem. A RedBullosnak megtaláltuk a komplett hátsó futóművét a szántásban! Gólyaláb, segédrugók, proflex... Kiment a gyorsról, húzta a hátát. Ő leugrott a mezőre, a tuskók kivitték a futóművet, nekünk már szinte irtást csinált, és ha nem nyomom ész nélkül, akkor simán elmegyek a fa mellett. Dehát ugye fékkel nem esünk el... :) Hát ez nem hiányzott...

- Akkor a verseny oda lett... De bajotok nem lett, ugye?
- Kicsit fáj a bordám, de orvoshoz nem hiszem, hogy el kell menni vele.

- Szó volt róla, hogy indultok az Autósport Gálán, Nyírádon.
- Igen, szeretnénk.

- Ez az autó alkalmas lesz rá, hogy két hét múlva menjetek vele?
- Ez biztos nem, de szerencsére van másik, remélem, azzal tudunk menni.

- Miért jó elindulni egy ilyen futamon? Miben más, mint egy magyar futam?
- Ez egy Eb-futam volt 250 gyorsasági kilométerrel, minden pályán maximum négyszer lehetett tréningezni két nap alatt. Elég kemények voltak a feltételek, nagyon csúsztak az utak és erős mezőny gyűlt össze. Kemény csapatok jöttek el. Amíg mentünk, addig szerintem sikerült felvennünk a kesztyűt a magunk módján. Ezt az egy kanyart kellett volna még szépen megcsinálni, utána már nem lett volna semmi gond. Sokkal jobban jöttünk, mint nappal, javítottunk a nappali időinkhez képest a sötétben.

- Nem kellett volna annyit javítani, és el kellett volna itt fordulni... :)
- Elég lett volna azt az időt hozni. Túl sokat vállaltunk itt. Már előtte is volt egy J2 lefelé az erdőben, és kétszáznál teljesen elveszett a tapadás, semmi közöm nem volt hozzá. Amit szólt az autó, már nagyon régóta leforgott, volt egy kis ív, nem vettem el, csak egy pillanatra rásimítottam a féket... Olyan történt, hogy álmomban ne jöjjön elő. Semmi közöm nem volt hozzá, hogy elkanyarodjak. Tiszta ajándék volt, hogy eljutottunk az ominózus kanyarig.

- Sajnálom, hogy nem sikerült a második napot is végigharcolni. Pedig amíg mentetek, minden rendben lehetett, hisz' nem lehetett rátok mondani, hogy nem vagytok százasok - az autón mindenféle keresztnevek és mellettük 100-as felirat volt látható... Ez mit is jelent?
- Ők a barátaink :)