Modell - Félúton

Magyar témájú modellek készítésével viszonylag sokan foglalkoznak. A legtöbben otthon, saját örömükre, és vannak páran, akik üzleti célból sorozatban készítik az apróságokat. Lévai István, a Mili Modell frontembere a többnyelvű katalógus és a sorozatgyártás ellenére mégsem az utóbbi kategóriába sorolható. Az egyik legismertebb hazai modellkészítőt Gillich András mutatja be. Fotó: Honti Péter.

Következő lépés a formakészítés volt, amely minden öntés alapja. A gyári tervek alapján számítógépen vektorábra készült, s mert Lévai István építészmérnök, talán ez bizonyult számára a legkönynyebb feladatnak. A kézi eljárásokhoz való szoros ragaszkodás, és persze anyagi megfontolás a mesterdarab megformálását mégsem gépekre, hanem finom reszelőkre hárította. István és iparművész ismerőse fél év alatt készítette el sztirollapokból a megfelelő öntési alapot. Az apró alkatrészek elkészítése fotómaratással történt, így alakult ki többek között a hűtőrács vagy az ablakkeret is.

Végre elkezdődhetett a gyártás, szépen lassan összeállt az ötven megrendelt modell. Ezen a ponton vált az örömből üröm, a gyár közben csődbe jutott, így a szériából csupán három darabot tudott kifizetni. Nem várt feladat végrehajtása következett tehát, a megmaradt példányokat el kellett adni. "Úgyhogy eladtuk" - meséli mindezt ilyen spontán egyszerűséggel a hirtelen lett modellgyáros.

Az elkészült járművek egyébiránt kiváló darabok lettek, sok elismerést hoztak szülőatyjuknak. A lelkesedés ezen hullámán több változat is kezdett kibontakozni, például rádióskocsi, vagy tartályautó, illetve a platós civil változat is. Emellett sajnos még egy dolog kibontakozóban volt, mégpedig a veszteségesség. Hosszas számolgatás után megszületett a döntés, az eredeti szándéktól eltérően nem magyar modellek készülnek a továbbiakban. A fizetőképesebb német piac kegyeit első körben a Trabant 500-as és 600-as típusai keresik, elég nagy sikerrel. A jelenleg kapható tizenöt változatból eddig százötven darab fogyott, ez a két-háromszázas maximális szériaszámok tükrében szép eredmény. Emellett kapható Skoda Felicia és Octavia, no meg a Steyr 50-es. Külföldi kereskedők megrendelésére készül az Autobianchi A-112 széria, illetve Abarth változata, és a legnagyobb szakmai siker, a Mercedes SSK "Der Schwarze Prinz" 1932-ből. Ez utóbbiról azt érdemes tudni, hogy 1:43-as méretben mindeddig csupán két, egyébként igen nagynevű cég készítette el ennek a járműnek a kicsinyített mását. Az egyik a Brianza, a másik pedig a CMC, amelynek műveiről lapunk 2003/5. számában önök is olvashattak.

A Mercedes gyári modellklub, az MBMC lapja így ír a modellépítés legnemesebb szintjén reprezentáló tüneményről: "A modell finomsága tökéletes. A fényszórók olyanok, amelyeket ebben a léptékben még sohasem láthattunk. A műszerfal megoldása egyszerű és zseniális. A flexibilis kipufogócső lefutása pontosan megfelel az eredetinek, ami sem a CMC, sem a Brianza modellnél nem volt így! A gyártó dokumentációja minden bizonnyal első osztályú lehetett." Az első osztályú dokumentáció a valóságban nem állt másból, mint pár fotóból és egy idegen nyelvű oldtimer-magazin által néhány éve közölt méretekből. A kizárólagos értékesítési jog alapján a Mercedes SSK modell elvileg csak a megrendelő bécsi kereskedőnél kapható, de azért pár kivételezett magyar modellüzletben is felbukkan egy-egy példány.

A jövő továbbra sem kimondottan a hazai gyártmányok köré szerveződik, habár a hamarosan megjelenő Steyr 650-es teherautó magyar licencváltozata, a Csepel D-462 a meglévő szerszámoknak köszönhető egyszerű gyárthatóság okán a közeljövőben várható. A másik csillagoshoz hasonlóan nagy durranásnak ígérkezik a Mercedes 150. A Trabant-sorozat folytatásaként a 601-es Limousine, Kombi és Kübelwagen változatban is megjelenik, s emellett tervben van már a Wartburg 353 Limousine és Tourist kivitele.
Munka tehát akad bőven, a gyártó elmondása szerint egy új modell elkészítése jó esetben is mintegy fél évet vesz igénybe. Mára már az öntést, festést és az öszszeszerelést is beszállítók, bedolgozók végzik, így otthon tényleg csak az örömmodellezés, vagyis a kitalálás, megtervezés, fúrás, faragás marad.

Így félúton az otthoni modellezés és a szériagyártás között nagyjából sikerült megtalálni az egyensúlyi állapotot pénzügyi téren, tehát a folyamat nem kerül sokkal többe, mint amennyit hoz. Az eleinte nyögvenyelős értékesítés sem jelent mostanában nagy gondot, a meglévő kereskedők Finnországban, Kanadában, Amerikában, Németországban, Svájcban, Ausztriában, és persze Magyarországon szépen elkoptatják a kis sorozatokat.
A termelési mennyiségben változások nem várhatók, mint ahogy a minőségben sem, remélhetően továbbra is sikerül tartani az elért színvonalat. Így aztán mind a készítő, mind a gyűjtők sok örömre számíthatnak még a jövőben készülő apróságoktól.

(Veterán Autó és Motor)