Divathullám lovasa - Kia Sportage II

A 90-es években kialakult, alsó-középméretű sportos szabadidőautók kategóriája a Kiának is megtetszett. Igaz, a dél-koreai gyártó kissé későn reagált, de még bőven időben. És nem mellékesen okosan.

Lássuk, milyen is az új Sportage (ejtsd szportidzs vagy szportázs, mindkettő helyes) és miért olyan, amilyen. Nevét az 1990-es években a Karmann németországi üzemében, manapság pedig Kalinyingrádban (Oroszország) évi 10 ezer példányban gyártott, ez idáig több mint félmillió darabszámban eladott jogelődjétől örökölte. Ennyiben azonban ki is merül a két konstrukció közötti kapcsolat, az első Sportage a múltat, a vadonatúj pedig a mát, sőt, helyenként a holnapot testesíti meg. A Kia Cerato megerősített és az összkerékhajtás érdekében átalakított padlólemezére tervezett (ezen alapul a Hyundai nálunk nem kapható Tucson modellje is) új, önhordó karosszériás Sportage ránézésre nagyon meggyőző. Az arányok tökéletesek, a gép sem nagyobbnak, sem kisebbnek nem hat a valódi méreteinél. Giccses, ízlésficamos megoldásnak úgy az autó külsején, mind a belsején nyoma sincs. Az enteriőr anyagainak minősége átlagos, ugyanakkor az összeszerelés szinte japános precíz.

Sokoldalú

A nemzetközi menetpróba sajtótájékoztatóján a Kia vezetősége három az egyben autóként jellemezte újszülöttjét. Az egyterűek szellős és praktikus utasterét, a személyautók vezetési kényelmét és a terepjárók hajtásláncából és hasmagasságából adódó előnyöket egyesítő kocsiról beszéltek. Mivel ekkorra már megvolt az autópályával, országúttal, városi szakasszal és egy durva kövekkel fűszerezett, közepesen kemény tereppel tarkított 100 kilométeres első tesztút, az ilyenkor kötelező túlzó jelzőket leszámítva ténylegesen hihetőnek hangzott a Sportage sokoldalúságára, könnyű kezelhetőségére, kényelmére, kellemes és biztonságos menettulajdonságaira, valamint ötletes belső kialakítására összpontosító gyári ismertető.

Megfontolt

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a motor/váltó egységek néhány részlete kíván kritikát. A 113 lóerős 2.0 CRDi jelzésű, közös-nyomócsöves dízel csendes, bizonyos fordulatszám-tartományban erősnek érződik, összességében jól mozgatja a kompakt terepjáró-újdonságot. Ámde karakterisztikája meglehetősen ódivatú, az impozánsnak tűnő gyári adatok (255 Nm 1800-2500/perc) élesben másként csapódtak le. 1500-as főtengelyfordulat alatt nincs említésre méltó nyomatéka, s nem sokkal 3000/perc felett ugyanez a jelenség tűnik fel. Remélhetőleg hamarosan felismeri a Hyundai-Kia, hogy a legújabb dízelek ezeket a negatívumokat már kinőtték, így ezen a téren előre kell lépni.