Díszmadár - Chevrolet Lacetti 1.8 Platinum

A Lacetti tesztje előtt akár bizsereghetne is az ember tenyere. A Chevrolet (ejtsd: sevrolé) új márka nálunk, jól cseng a neve, mifelénk akár az amerikai álom csipetnyi darabjaként is eladható, az 1.8 Platinum jelzésű gép pedig ráadásul a Lacetti-sorozat csúcsmodellje. A mérleg serpenyőjébe azonban bekerül az is, hogy a mi Chevrolet-nk valójában Daewoo, várhatóan nem luxusával és lelkesítő dinamizmusával, hanem nagyon jó ár-érték arányával készül hódítani, azaz hamisítatlan tömegmodell. De vajon melyik az igazi arca?

A Lacetti ugyan átlagautós atmoszférát sugall, a felszereltségen viszont már valóban látszik, hogy az 1.8 Platinum tényleg a Lacetti-sorozat csúcsmodellje. Ez érthető is, hiszen 3,8 millió forint kicsit már sok a tipikus Chevrolet-vásárlónak, így a nagy belső tér és a tetszetős karosszéria mellett egyéb értékeket is fel kell sorakoztatni az autó mellett.

A Platinum - legalábbis átlagautós mércével - fénylik is, mint az arany: többek között osztva dönthető üléstámla hátul, távirányítású központi zár, CD-s rádió, ABS, dupla légzsák elöl (ennyit már az alapfelszereltségű, 1,4 literes motorral felszerelt Lacetti is megkap), valamint könnyűfém felnik, ízléses belső dekorcsíkok, könyöktámasz hátul pohártartóval, sebességfüggő szervokormány, esőérzékelős ablaktörlő, automatikus klímaberendezés és kipörgésgátló is jár hozzá. A kínálat tehát valóban gazdag, bár néhány tételről (alufelnik, esőérzékelős ablaktörlők, klímaautomatika a manuális helyett) könnyű szívvel lemondtunk volna, ha a fenti listán szerepelne a menetstabilizáló elektronika és az első oldallégzsák.

Lassan a testtel!

De nem szerepelnek, s ez két dolgot mutat meg világosan. Egyrészt azt, hogy a Chevrolet-nál nagyon csínján bántak a költségekkel, hiszen olyan autóval akartak előrukkolni, amelynek ára valóban a kereskedésbe csábítja a vevőket. Másrészt az is egyértelmű a hiányzó tételek fényében, hogy a Lacetti nem a vezető, hanem a család autója. Menet közben minden ezt támasztja alá: a motor nem harap igazán, ha lenyomjuk a gázpedált, a futómű komfortra, nem pedig sportosságra hangolt, s a volán áttételezése sem túlzottan közvetlen. Ez persze nem hiba, a Lacettitől ne is várjunk alfás erényeket, a Chevrolet ötajtósa szándékosan és hangsúlyozottan átlagautós erényeket csillogtat. Mégpedig azért, mert sok ezer darabot szeretnének eladni belőle évente, az átlagautós pedig nem dönget a hegyi szerpentinen, nem rendez spontán gyorsulási versenyt, ha zöldre vált a lámpa, s valószínűleg sosem hajt 150-nél gyorsabban az autópályán. A Lacetti nekik készült: őket nem zavarja, ha kanyarban erősen megdől a karosszéria, ha 4000-es fordulat felett hangos a motor, s ha kanyarban fél fordulattal többet kell tekerni a volánon.

Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy az 1,8 literes motor nekünk némi csalódást okozott, hiszen a kompaktok között ekkora erőforrással jobb dinamizmust, ugyanakkor csekélyebb fogyasztást (átlagosan 9,1 liter) vártunk volna. Annál is inkább, mert a kissé pontatlanul megvezetett váltókarral kapcsolható áttételek is meglepően rövidek voltak a lökettérfogathoz és a névleges nyomatékhoz képest (3000-es percenkénti fordulatnál még 100 km/órával sem szaladt a Lacetti), mi ez alapján fürgébb vágtákat reméltünk a Lacettitől. Amikor azonban nem hajszoltuk a gépet, hanem ráérősen, nyugodtan haladtunk az autóval, a Chevy is megtalálta igazi tempóját: átlagos dinamizmussal, viszonylag csendben és kényelmesen rugózva rótta az utakat.

Prognózis

A tartalomból:
Menetpróba: VW Golf GTI, Yamaha MT-01
Teszt: Citroen C5, Peugeot 407 SW, Opel Tigra
Időszerű: év végi akciók a piacon
Téli vezetéstechnika

Palovecz Gábor, fotó: Hilbert Péter