Lemezkoffer - Motorkuli

Utánfutó egy motorkerékpárhoz? Bizony ez sokáig álom volt a magyar motorosok számára. Aztán jött egy szegedi kisvállalat, és megoldotta a rettenetes feladatot. Munkájuk eredményét, a Motorkulit Ocskay Zoltán mutatja be.

Itt jegyezzük meg, hogy akkoriban élte első virágkorát a túrázás-kempingezés, a bátor magyar kalandozók lehetőséget kaptak arra, hogy csomagokkal túlterhelt Danuviájukkal eljussanak a román tengerpartra, netán még délebbre, Burgaszba rogyadozzanak, és történeteikről, valamint a magyar jármű helytállásáról beszámoljanak a szaklapban. Mások a lengyel tengerpartot vagy a Magas-Tátrát vették célba, az Autóklub szervezett utat Jugoszláviába, sőt voltak nyugati túrák is, utóbbi kapcsán mindig megjelent a mondat: útlevél szükséges. Ami alatt az volt értendő, hogy a ritkán és nehezen megszerezhető úti engedélyről a résztvevők szíveskedjenek maguk gondoskodni.

Fontos azonban, hogy akkoriban mindenki utazott, Wartburggal, Trabanttal, Moszkviccsal vagy Pannóniával, egyre megy, a lényeg, hogy aki tehette, útra kelt. Az autósok csomagtartót fabrikáltak a tetőre, ügyes kezű lakatosok gyári anyag és energia felhasználásával egész kis költeményeket álmodtak vasba, mivel a kereskedelem ez ügyben ugyancsak lépéshátrányban volt. A motorosok szintén csomagtartók szerkesztésével töltötték a tavaszt, az ülés mögé és a hátsó kerék két oldalára vékony csőből hajlított, hegesztett alkotásokra elképesztő terhek kerültek sportszatyorba, sátorlapba burkoltan. A menetkész motorkerékpár rendszerint már indulás előtt úgy nézett ki, mint egy kilövésre kész Szojuz űrhajó (lehetett volna amerikai is, de annak a képét kevesebbet mutatták). Szóval felült a túrázó a motorra, netán feleségével, menyasszonyával, és azt tapasztalta, hogy az első kerék ugyan érinti a földet, de a rugó alig nyomódik össze a teleszkópban, viszont a hátsó rugóstag koppanásig leült és a rugózást a gumiabroncs fogja kínálni az úti célig. Ilyenkor aztán arra gondolt a zaklatott sorsú motoros turista, milyen jó lenne egy utánfutó. Akadtak bátrak, akik ennek a feladatnak is nekifogtak, kísérleteik rendszerint az Atuki (Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet) vizsgálatain buktak el. Volt, aki ezután sem adta fel, az Autó-Motorban egy kazincbarcikai motoros arról számolt be, hogy 3000 kilométeres túrát tett Danuviájával Romániában és Bulgáriában, saját készítésű utánfutóval. "Kazincbarcikától Bihar-keresztesig szólóban motoroztunk, és csak ott akasztottuk a Danuviára az utánfutót, amelyet utunk alatt sokan fényképeztek és lerajzoltak" - írta az újságnak Fazekas József gépésztechnikus, eltitkolva azt az érdekes részletet, hogyan jutott az utánfutó Kazincbarcikától Biharkeresztesig.

1963-ban az Autó-Motor már bemutatott egy szemrevaló darabot, a következő év tavaszán pedig a dallamos nevű Budapesti Jármű, Szállítóeszköz Gyártó és Javító KTSZ írt ki pályázatot házon belül egy motorkerékpár-utánfutó tervezésére. Ugyanez a cég tervezett egy kempingoldalkocsit is, a motorkerékpár mellé köthető olyan szerkezetet, amelynek platójáról kétszemélyes sátor nyitható ki. Utóbbiból nem lett semmi, viszont az Egyesült Jármű KTSZ az 1965-ös Budapesti Nemzetközi Vásáron (BNV) bemutatott egy vizsgáztatott, rendszámos motorkerékpár-utánfutót. Camping névre hallgató dobozuknak egy kereke volt, amely lengővillában mozgott és lengéscsillapítót alkalmaztak hozzá. Mégsem a Camping lett a befutó, hanem a Motorkuli, a Szegedi Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalat terméke. A Motorkuli prototípusa 1965 júniusában készült el, és bemutatkozott a Szegedi Ipari Vásáron, majd Budapesten, az Újcikk-kiállításon is. A híradások szerint az "üzem dolgozóinak újítása" volt a Motorkuli, amelynek súlya 29 kg, s "tágas rakterében 30 kg teher helyezhető el".