Erénycsősz - Ford Focus 2.0 TDCi Ghia

Óvatos duhajnak bizonyult a Ford, amikor megalkotta egyik legsikeresebb modellje, a Focus második generációját: az eddig is igényes műszaki tartalmat sok tekintetben még jobbá tette, ám az autó formájához alig-alig mertek hozzányúlni. A Focus tehát úgy őrizte meg legfontosabb erényeit, hogy közben még több vásárlónak próbál meg tetszeni.

Nem szép dolog egy Ford-tesztet a Volkswagen emlegetésével kezdeni, most mégsem tudunk ellenállni a kísértésnek, hogy fel ne emlegessük a VW Golf evolúciós folyamatát. Itt történt meg ugyanis első ízben, hogy egy rendkívül népszerű modellt jószerivel csak műszakilag frissítgettek, ám külső karakterét nagyjából változatlanul hagyták. Ennek az volt a bevallott oka, hogy a modellhez hűséges vásárlók az új autóban is a korábban megkedvelt társat üdvözölhessék.

Régi ismerős

A törekvés a már ismert sziluett megőrzésére a Focus esetében is egyértelmű. Az autónak nemcsak az arányai maradtak változatlanok, hanem a legfőbb, meghatározó vonalai (tetővonal, övvonal, a szélvédő és a motorháztető síkja) is. Természetesen több helyen is változott a forma, hiszen egy generációváltás megköveteli, hogy az utód újdonsága első pillantásra érzékelhető legyen. Míg hat évvel ezelőtt az első Focus stratégái 19-re is lapot kértek, azaz egy meglehetősen meghökkentő és kétesélyes formatervvel jelentek meg a piacon, addig a Ford mai döntéshozói inkább arra törekedtek, hogy az új Focus biztosan ne keltsen visszatetszést. Ezzel azt érték el, mintha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték volna, hiszen az autó valóban kellemes megjelenésű lett, ám elveszítette azt a sármját, amiért a vásárlók egy része lelkesedni tudott.

Kesztyűs kézzel