Ugrócsillag - Chevrolet Lacetti 1.4 Star AC

Vannak autók, amelyekre a szakújságíró csak legyint, meg persze olyanok is, amiken - tökéletességüknél fogva - képtelen fogást találni. Létezik viszont még egy harmadik óriáshalmaz is, amelybe a se nem ez, se nem az járműveket sorolja: például az ötajtós, 1,4-es benzines Lacettit.

Ne tévesszen meg senkit, hogy a Lacettit Chevrolet-nek hívják, tisztázzuk gyorsan az elején, hogy ez még kőkeményen koreai (Daewoo) konstrukció. Ez persze nem baj, hiszen attól még lehet valami tartós és jó, hogy a messzi Ázsiában rakták össze, jó példa erre a Kia, amely legutóbb a Sportage-dzsel bizonyította: megtanult autókat gyártani. Mondjuk, ami engem illet, minőségileg a Daewoo-ra sem lehet panaszom, hiszen nemrég, pusztán hóbortból nagyobbra cserélt tévém is az ő gyárukból érkezett, s öt-hat évig annak dacára sem volt gond vele (és nincs most sem), hogy gyakorlatilag éjjel-nappal ment.

De vissza az autópiacra, ahol kezd durvulni a helyzet, egyre csak jönnek az olcsó autók, ami a vevők számára kifejezetten örömteli trend. Tavaly ősszel debütált a Renault Dacia Loganja, e hónaptól rendelhető az új Suzuki Swift, és szintén a 2004-es év újdonsága a Lacetti, amelynek ötajtós változatából az 1,4-es jelenti az alapot. A "Laszetti" ugyan jóval drágább az említetteknél, ám hasonló felszereltséggel azok is ebben az árkategóriában mozognak. Ha viszont az alsó-közép kategória jeles bestsellerjeit vesszük (Opel Astra Classic, Ford Focus, Skoda Octavia, Peugeot 307, Renault Megane, Nissan Almera), vagy olyanokat nézünk, mint a Suzuki Liana, Volkswagen Golf, Citroen C4, Toyota Corolla, Mazda3, Fiat Stilo, Honda Civic, akkor bátran kijelenthetjük, nem kérnek sokat a Chevyért.

Ha pedig a többi koreaival méretik meg, van ugye egy Hyundai Accentünk, egy Kia Ceratónk és egy Riónk; ebben az összehasonlításban sem bukik a Lacetti. Ergo jó vétel, lehet.

Itt most a szokásos leírás következne, hogy a Lacetti elölről így néz ki, hátulról meg úgy, erre meg amarra emlékeztet, de ez a rész most kimarad. Egyszerűen azért, mert Chevrolet-nk ("Sevrolé") bizony szürke kis eminenciás, sokat nem tett hozzá a "Formatervezési újdonságok az autóiparban" című könyvhöz, egyszerű, szokásos, természetesen dinamikusként reklámozott ötajtós konstrukció, amelyet - hihetetlen, de - a Giugiaro nevével fémjelzett Italdesign stúdió rajzolt meg. Nézegettem napokig, de bizisten csak annyi jutott eszembe róla, hogy elölről vágott szemű, hátsó lámpái meg kicsit "seatibizásak". A kilincsekről egy egészen rövid pillanatig a Saabok ugrottak be, a gondolat azonban olyan abszurdnak tűnt, hogy megszületése egyben halálát is jelentette.

A Lacetti 2,755 (akciósan most 2,699) milliós alapárában annyi minden van, hogy annak betű szerinti felsorolása jó néhány sort töltene meg, így most csak a legfontosabb cuccokat emelném ki.

A Chevrolet-nél az alapfelszereltség része a színrefújt lökhárító, fordulatszámmérő, első könyöktámasz, belülről nyitható csomagtartó, állítható kormányoszlop, ABS, első-hátsó tárcsafék, dupla légzsák, távirányítós központi zár és indításgátló. Továbbá villanyosak még az első ablakok, amiket a hideg miatt nem nagyon volt eszemben nyitogatni, így viszont észre sem vehettem, mennyire gyorsak. Szerencsére volt, aki kiszúrta ezt a nyilvánvaló pozitívumot. Nem jár viszont alapból légkondícionáló, tesztautónkban bezzeg benne volt: ez az árat egészen 2,955 millióra nyomta fel.

Mindig kuncogok, amikor az extra (illetve tartozék) listán tüntetik fel a napellenzőbe épített tükröket és a szivargyújtót, ilyen erővel lassan már azt is lehetne írni, négy kerék jár az autóhoz. Az igazán vicces azonban a digitális óra, amit a Lacetti esetében inkább elfüggönyözni kéne, semmint reklámozni: nem mondom, "kronométerileg" a hiperszuper Prius sem kutya, de a Chevrolet felszerelése egyértelműen üt mindent. Apám vett még nagyon sok évvel ezelőtt egy Nexiát, abban volt ilyen, azóta viszont legalább egy évtized telt el, könyörgök. Úgy látszik, a Daewoo-nál megállt az idő.

Pedig ezt az aprócska részletet leszámítva meglepően korrekt a Lacetti belseje, amin sokat dob a részben textil ajtókárpit, meg a kifejezetten jó minőségű és tapintású üléshuzat. A sofőrállást meglepően sokféleképpen lehet állítani (és még tartása is van!), ebben a kategóriában azért ez szokatlan. Hely van bőven elöl is, hátul is, magam mögé könnyen és nevetgélve befértem, minthogy azonban 173 centimmel ez nem számít művészetnek, tettem egy próbát teljesen hátratolt székkel is. És láss csodát! Még mindig volt hely, bár 190 centis mögé kétméterest beszuszakolni nehezen lehetne. A hátsó ülések 60/40 arányban osztottak, van ISOFIX előkészítés is, úgyhogy a kocsivásárlás előtt álló, nem rózsadombi kisgyermekes családok a Lacetti személyében máris felírhatnak egyet a potenciális befutónak számító modellek listájára.

/auto/ujdonsag/20041011megerkezett.html