Ugrócsillag - Chevrolet Lacetti 1.4 Star AC

Vannak autók, amelyekre a szakújságíró csak legyint, meg persze olyanok is, amiken - tökéletességüknél fogva - képtelen fogást találni. Létezik viszont még egy harmadik óriáshalmaz is, amelybe a se nem ez, se nem az járműveket sorolja: például az ötajtós, 1,4-es benzines Lacettit.

Számukra fontos infó lehet, hogy a csomagtartó nem éppen feneketlen (alapból 275 liter, de a hátsó ülések előre döntésével 1045-re növelhető), házimozi tévét és egyéb hatalmas dobozokat senki nem fog szállítani vele, a nagybevásárlás és még ez-az viszont simán elfér benne. A rendesen felnyíló ajtónak köszönhetően ráadásul megpakolni sem nehéz.

A Lacetti azért nem hibátlan autó. Sőt. Itt van például ez az 1,4-es, 94 LE-s motor, amit a Daewoo (Chevrolet) gyaníthatóan emberemlékezet óta passzírozgat bele termékeibe, abban a bizonyos, fentebb említett Nexiában is egy ilyen dolgozott. Nyilván nem teljesen ugyanebben a formában, azóta megpiszkálták, alakítgatták kicsit, a hangja is átalakult, ám a lényeg - sajnos - nem változott. 1399 köbcentis létére zabálta az üzemanyagot, átlaga egészen 10,1 literig kúszott fel, tankoláskor csakis azért nem lepődtem meg, mert a Nexia pontosan ugyanennyit evett. Íme egy újabb bizonyíték a Daewoo állandóságára - de legalább az ember tudja, mire számíthat.

A motor védelmében csak annyit, hogy jobbára városi körülmények között kellett bizonyítania, az országútba nem nagyon kóstolhatott bele. Autópályán is csak rövid szakaszon mutathatta meg, mit (nem) tud, elsődleges tapasztalat, hogy hangos, és 120-tól nem nagyon lehet gyorsítani vele. Illetve lehet, csak éppen nagyanyám előbb lefutja a százat, mint hogy a mutató 140-re kússzon fel. Egy kolléga sommás megállapítása szerint ez a motor az a kategória, ami "bőg, de nem megy". Van benne valami. (A maximális nyomaték különben 131 Nm, az is 4400-as fordulaton.)

Mókás egy szerkezet az ötsebességes kézi váltó is, a kar olyan hosszú és hajlékony(nak tűnő), hogy azzal Szergej Bubka rúdugró-világcsúcsot javíthatna. Nagy kár, hogy az ukrán fenomén már évek óta nem repked a lécek felett (szabadtéren 614, teremben 615 centinél állt meg), ha nekem Lacettim lenne, rögtön felajánlanám neki ezt az izét sportszer-kollekciójának bővítésére. Itt már nincs semmiféle mentség, úgy vacak, ahogy van, a hármas például olyan messze van az egyestől, hogy ott jobb helyeken már az ötöst szokást keresgélni. Mindezek tetejébe néha még akad is, ami azért már-már pofátlanságnak tűnik.

A futómű talán a Lacetti legkevésbé emlékezetes alkotórésze, nem egy Citroën-féle mestermű, de nem is Wagon R-szerű rémálom. Egy-két úthiba hajlamos megtréfálni és kisebb repülésre bírni, mindezekkel együtt alapvetően rendben van. A közhelyek kedvelőinek: átlagos. Minthogy a belső térben azért van műanyag bőven, a kritikus pesti szakaszokon zörög a Lacetti rendesen, ezen csak a szintén széria (!), négy hangszórós CD-s rádió tud - bömböltetve - segíteni.

Úgy vagyok ezzel a Chevrolet-val, mint a mozival: ahogy a művészfilmet nem lehet összehasonlítani az akció műfajjal, úgy a Lacettit sem a Mercedesszel. "Semmilyensége" ellenére - gazdag alapfelszereltségének köszönhetően - kategóriájában tehát jó vételnek tűnik, nem véletlen, hogy mostanában egyre több szaladgál belőle az utakon. Hogy el ne felejtsem, tervezői esélyesek egy különdíjra is, hiszen az rajtuk kívül valószínűleg keveseknek jutott volna eszébe, hogy a világítás a plafon közepére kerüljön. Két, elöl utazó személlyel számolva felkapcsolni csak hosszú tortúra után lehet, értelme azonban semmi, mert kis fényereje miatt haszna ugyanennyi. Jaj annak, akinek éjjel kell elővennie a térképet!

koncz-dé