Dízeloszkár - Volvo S40 1.6D Summum

Ha mondjuk egy színpompás Oszkár-gála zárná le a dízelmotorok versenyét, a Volvo 1,6-osa szinte biztosan elhódítaná a szobrocskát saját kategóriájában. 

A Volvo S40 ugyanarra a padlólemezre épül, mint a Mazda3 és a Ford Focus, remek motorja pedig azonos a Peugeot és a Citroen számos modelljének 1,6-os HDi-jével. Elképzelhető, hogy a volvósok számára tán kissé imázsromboló, ha e csekélyebb presztízsű márkákkal említik őket egy lapon, de ezen a pazar erőforráson nincs mit szégyellni.

Sőt! A 110 lóerős 1,6-os bőven elég nyomatékos ahhoz, hogy a nehéz karosszériát megfelelő dinamizmussal mozgassa. Ugyanakkor átlagfogyasztása játszi könnyedséggel hatliteres értéken tartható. A remek masinához jól eltalált áttételezésű sebességváltó kapcsolódik, így az S40 városban meggyőzően rugalmas, autópályán pedig irigylésre méltón takarékos.

Csúsztatás

Az S40 egyébként különleges modell. Azért, mert műszaki rokonsága (lásd a korábban említetteket) következtében utasterének és csomagtartójának mérete egyértelműen a kompakt autók közé sorolja, ám a Volvo tudatosan egy osztállyal feljebb pozicionálja. Miért?

Ajánló - AM 2005/7.

Lássuk be: az alsó-középkategóriában egy alapkivitelben is hatmillióba kerülő autó kirívóan drága, egy osztállyal feljebb azonban már kevésbé szúr szemet a borsos ár. Tesztautónk egyébként extráival, felszereltségével is eloszlatott minden kétséget: a leggazdagabb, Summum kivitel (alapáron 7,67 millió forintért, a tesztkocsi extráival jó egymillióval drágábban) finom bőrkárpittal, profi hifivel, iránytűs belső visszapillantóval és sok egyéb csecsebecsével kényeztet.

Otthon, édes otthon

A marketing agyunkba döngölte: nem mindegy, milyen ruhát viselsz, milyen házban laksz és milyen autót vezetsz. Az agymosott fogyasztó pedig fogyaszt, imázst vásárol magának - és ettől sokszor nevetségessé válik. Ám nincs kibúvó: minden cégnek van marketingje, s ha már választanunk kell, akkor a Volvo tényleg vállalható.

Az S40 szép, biztonságos és minőségi termék. Az első jelzőt nem kell bizonygatni, elég ránézni az autóra. A másodikat a Volvo évtizedek óta bizonyítja. Az autóban ülve, azt vezetve azt sem nehéz belátnunk, hogy a volvósok nem a levegőbe beszélnek, amikor a prémiumminőségről szólnak. Ha most kellene berendeznem a nappalimat, ilyen bőrgarnitúrát szeretnék, s ahhoz is ragaszkodnék, hogy a lakásban található összes műanyag ilyen kellemes tapintású legyen.

A nyílászárók hangszigetelésére nagy gondot fordítanék (a csúcsminőséghez kicsivel csendesebb motorhang jobban illene, s a volán is remeg alapjáraton), s azt is szeretném, ha a gyerekszoba nagyobb lenne - a hátsó lábtér a középkategória autói közül az S40-esben a legszűkebb. A lényeg azonban az, hogy az S40-esbe könnyű beleszeretni, s a kocsi még a kis dízelmotorral is kellemes, vonzó társ. Sokat nyújt, kevés kompromisszumot követel: úgy jó, ahogy van.

PG, fotó: Hilbert Péter