A 307-es Peugeot saját kategóriájában, az alsó-középosztályban nagynak, szépnek, jól felszereltnek és kedvező ár-érték arányú autónak tekinthető. Ráadásul sokoldalúnak, hisz létezik belőle három- és ötajtós csapotthátú, kétféle kombi (Break és SW), sőt kupé-kabrió (CC) is. Motorválasztéka sem kevésbé gazdag, lényegében hiánytalan. Az utóbbi állítás azonban az 1.6 HDi erőforrással felszerelt ötajtós Présence kivitel közelebbi megismerése után kiegészítésre szorul. Most már...
Mérce
Egyetlen hibával rendelkezik csupán az 1,6-os dízel: jelenleg nem jár hozzá koromszűrő. Egyébiránt pazar a motor, egy három évvel ezelőtti, kétliteres, közös nyomócsöves turbódízellel papíron és a gyakorlatban egyaránt könnyen összetéveszthető - teljesítmény- és nyomatékadatai (109 LE és 240 Nm) méretéhez képest imponálók. A tiszteletre méltó motorparaméterek azonban mit sem érnének, ha nem lehetne őket kihasználni. Ámde ezzel sincs gond. Az 1,6-os HDi 1000 és 5000/perces főtengelyfordulat között zokszó nélkül dolgozik, lefulladásra egyáltalán nem hajlamos, lendületfolyamatot megtörő turbólyuk nem érezhető, s még 4000/perc felett sem fogy ki a szuszból. A 16 szelepen át zajló gázcsere elméleti zajossága ellenére alig jut be hang az utastérbe, ami meg átszűrődik, az bőven az elviselhetőség határán belül marad. Minden tekintetben mérce az 1,6-os dízelek mezőnyében.
A sebességfokozatok kiosztása is támogatja az erőforrás jó karakterisztikáját. Ötödikben már 60 km/órától lendületesen gyorsítható a 307-es, ahol lehet és szabad, ott akár 190-ig. Mindazonáltal városban inkább az első négy fokozat a nyerő, ám másodiktól felfelé szinte mindegy, hol áll a váltó, a 307 1.6 HDi lazán felveszi a lüktető forgalom ritmusát. Sztrádára érve a 130 km/órás tempózás poroszkálásnak tűnik, különösen a benzinesekhez szokott utasoknak, a fordulatszámmérő mutatója ugyanis alig valamivel a 2200-as érték felett trónol. Egy dízelmotor legnagyobb csábereje persze továbbra is a fogyasztás.