Bunkók és balekok - Agresszió és előzékenység a közlekedésben

Közlekedésünk - mintegy leképezve társadalmi jelenségeinket - bunkók és balekok összefeszülése, teli pitiáner sikerekkel és frusztráló vereségekkel. Alapképlete, hogy a bunkó mindig nyer, a balek mindig veszít. Színezi a képet, hogy a bunkó ügyesnek, a balek udvariasnak tartja magát. Vannak persze kivételek, de most ne gondolja mindenki, hogy ő az!

Milyen magatartást alakíthat ki magának az ember, aki ilyen környezetben kénytelen élni és közlekedni, ugyanakkor nem csatlakozna sem a bunkók, sem a balekok táborához? Szerintem az egyedüli jó módszer az intelligens rámenősség. Elmondom, mit értek ezen. Nézzük az előbbi közlekedési példát, de ezer helyzetre lehet alkalmazni. Ilyen neuralgikus helyeken figyelem a többieket, a tükörből is. Természetesen nem tételezem fel, hogy mindenki erőszakos törtető, aki át akar jönni a sávomba. A cipzár-elvnek megfelelően készségesen beengedek egyet-egyet magam elé, amíg szabályosan jár el, tehát indexel, s nem rohamoz, hanem normálisan viselkedik. Ez azt jelenti, hogy nem akar méltánytalan hátrányba kerülni, de sportszerűtlen előnyre sem törekszik, együtt halad a másik sorral, s közben jelzi szándékát, óhaját.

Aki ezerrel megy előre, hogy a végén kitrükközzön, az előtt kaput zárok. Kell hozzá néha egy kis önlegyőzés, de higgyék el, még egyetlen ilyen vagány gyerek sem jött nekem. Van ezenkívül valami, amiből nem engedek. Záróvonalon át senki sem jöhet elém! Nem akarok rendőrt játszani, tudom, nem az én feladatom, hogy megakadályozzam mások szabálysértését, de azt se várja el senki, hogy előmozdítsam! S láss csodát: nem egyszer látom, hogy észbe kapott, felbátorodott a mögöttem jövő is, ő sem engedi be. Most aztán nagyon megbűnhődött a gazfickó: legalább fél percet várhatott... Persze, még mindig bőven jól járt, nem is haragszik rám. Be van ez kalkulálva, mindig akad egy-két kekec alak, aki nem enged, de a többség bamba birka!

Civil kurázsi

Van ennek értelme? Ár ellen úszni, amikor attól úgysem változik meg semmi? Szerintem van. Először is, hadd legyek ennyire önös, a saját szempontomból. Nem mindegy, hogyan nézek magamra, milyen az önképem. Kiállok azért, amit helyesnek tartok, s a magam részéről megvalósítom, akkor is, ha sokan nem értik, megmosolyogják, leszólják. Kitartok az ilyen magaratással ellenséges környezetben, nem félek, illetve összeszedem magam és legyőzöm magamban a gyávát. Ezt hívják civil kurázsinak. Ez az, ami megkülönbözteti a kultúrembert a vadembertől, a polgári magatartást az elprolisodástól. Aztán van értelme közösségi szempontból is.

Ne higgye senki, hogy az agresszivitás ellenszere a szelídség. Még egyetlen farkas sem lett vegetáriánus a birkák hatására. Az agresszivitás ellenszere a vele szembeállított erő. Minél többen alkalmaznak ilyet, annál kevesebb tere nyílik a többieket - okkal - balekként kezelő magatartásnak. Persze, lassú folyamat a változás, de ez ne csüggesszen. Valahol, valakiknek el kell kezdeni. Minél többször szakad meg a bunkóság sikerének lánca, annál jobb. Ne arra gondolj, hogy ez reménytelen, hanem Weöres Sándor szavaira: ne óriás akarj lenni a törpék közt, hanem derekabb törpe a többinél!

Kíváncsi vagyok, hogyan látják ezt a kérdéskört olvasóink, hogyan élnek meg bizonyos helyzeteket, miképpen reagálnak ilyen-olyan viselkedéstípusra. Szeretném tudni, hogy most sokan orrolnak-e rám, mert maflaságnak minősítem vélt udvariasságukat, emiatt épp engem tartanak bunkónak, vagy ellenkezőleg, írásom hatására mások is szembeszállnak az általános elbunkósodással? Örülnék, ha megismerhetném véleményüket. Ennek kinyilvánítására az Autó-Motor honlapján (www.automotor.hu) a cikk közlésével együtt megnyíló Bunkók és balekok fórum a legalkalmasabb, mert az ott kifejtett nézeteket bárki olvashatja. Gondolkozzanak, írjanak és vezessenek - helyesen!

Karlovitz Kristóf