A mi tankunk - Suzuki Swift 1.3 GS 3a

Járt már nálunk az új Swift, az ötajtós és ezerötös volt, ezért ami most következik, az csupán még egy bőr lehúzása a Suzuki mind népszerűbb üdvöskéjéről. Ezúttal egy háromajtós "egyhármast" gyötörtünk, de végig élvezte!

Képek a 3 ajtós Swiftről > képek a 5 ajtósról > videó az 5 ajtósról

Kántor kolléga valósággal irodalmi magasságba emelte a tesztírás műfaját annak idején, annyira meghatódott az új Swifttől, így én meglehetősen hálátlan feladatnak éreztem a kisebbik benzinmotorral szerelt háromajtós típus bemutatását, mégiscsak farvízen evezés ez, semmi több.

Az autó körüli "szenzáció" nagyjából már lecsengett, az új Swift is kezd megszokott, hazai utcakép lenni, sőt, ahogy fogy, nem kell majd sok idő, hogy több szaladgáljon belőle, mint elődjéből. A siker meglehetősen egyszerű: tetszetős formába csomagoltak korszerű technikát, ráadásul mindezt versenyképes áron, ami a hazai árérzékeny piacon létfontosságú.

A Swift külsejébe nehéz belekötni, nagyon eltalálták az arányokat, igazi uniszex autó lett, ami nemtől és kortól függetlenül a legtöbb embernek elnyeri a tetszését. Nem tagadom, én is beleestem a szórásba, ugyanis nagy-nagy megelégedéssel szoktam nézegetni a masszív, kicsattanó vonalakat, ami különösen akkor látványos, ha egy anorexiás névrokon is a közelben tartózkodik.

A legtöbb típus esetében szebb a három-, vagy a kétajtós változat, azonban a Swift szerintem harmonikusabb, ha úgy jobban tetszik, pofásabb ötajtósnak. A fene tudja miért vagyok így ezzel, talán az az irdatlan nagy ajtó, vagy a nehezen megközelíthető hátsó rész vette el a kedvemet a "kupézástól", de tény, ha magamnak kéne választanom, akkor bizony kifizetném a két további nyílászáró árát.

A beltér szintén ízléses, semmi hivalkodás, de mégis hozza a kategória szintjét, sötétben pedig kifejezetten jól néz ki a fehér-piros műszerfal-világítás. Az ülések kényelmesek, a kormány és a váltó kézre esik, és kellemes tapogatni őket, bár előbbi lehetne egy kissé vaskosabb, hogy jobban passzoljon az autó "kitömött" karakteréhez. Tesztautónkban állítható volt a kormány és az ülés magassága, ám még a legalsó ponton is úgy éreztem, mintha egy puffon csücsülnék. Ez már csak azért is zavaró, mert a mélyre húzott felső szélvédőperem miatt alig láttam a közlekedési lámpákat, a megszokottnál legalább öt méterrel előbb kellett megállni, hogy lássam a váltásokat. A tolatás szintén művészet a Swiftben a vaskos karosszériának és a pici ablakoknak köszönhetően, ráadásul a háromajtós változat még rá is tesz egy lapáttal az irdatlan C oszlopával.

A Swifttel való ámokfutás okai szerintem a következő dolgokra vezethetőek vissza: az 1,3-as motor nem csupán igényli, de kifejezetten szereti, ha pörgetik, legnagyobb teljesítményét például 5800-as fordulatszám mellett adja le. A váltó áttételeit nagyon hosszúra vették, ezért az egyes vége 50 km/óra felett van, míg a kettes gang csak 100-nál fogy el. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy lakott területen belül mindössze két fokozatot kell használni, csupán azt, hogy duci kisautónkban ott van a lehetőség egy kis eszetlenkedésre.

A fékek pont elegendőek az alig egytonnás kasztni kordában tartására, azonban a futómű egy érdekes szerzet: bár érzetre kifejezetten azt gondolnánk, hogy magasan vagyunk, és ezzel együtt a súlypont is magasan van, a tempós kanyarokban inkább csúszik, mintsem dőlne a kasztni. Remek, remek, remek - egy kis gyakorlással nagyszerűen lehet csapatni a Swifttel.

A fenti stílusnak 9 literes átlagfogyasztás és vészesen fogyó gumigarnitúra az ára, míg normál üzemmódra kapcsolva 6 és 7 liter környékén fogyasztott tesztautónk, amely egyébként GS, azaz a legmagasabb felszereltséggel lett kitömve. Ezzel a kombinációval (1,3 GS, 3a) 2 850 000 forintba kerül a Swift, ami nem kevés, de gyakorlatilag az összes fontosabb extrát tartalmazza. Aki képes lemondani egy sereg kényelmi és biztonságnövelő extráról, az alig több mint 2 millió forintért hazaguríthat egy háromajtós Swiftet, ami viszont már verhetetlen ajánlatnak számít.

Nógrádi Attila