Elég nyitott vagy hozzá? - Peugeot 206 CC 1.6 HDi

Manapság a dízelek tarolnak a piacon, és miért pont egy kupé-kabrió tűnjön ilyen gazdasági helyzetben perverz ötletnek? A Peugeot is bebizonyítja, hogy van élet a kilencvenötös ólommentesen túl. Dupla teszt.

A Peugeot 2000-ben mutatta be a 206-os keménytetős kabriót, amely többszörös sikert könyvelhetett el. Az alaphangulatot a "mezei" 206 bemutatásával teremtették meg a franciák, a kis kabrió pedig ráadás, egyben úttörő lépés volt részükről.

Korábban igaz volt a néphit, hogy dízelt csak annak érdemes venni, aki legalább felülmúlja az átlagosnak mondható éves futásteljesítményt, mert a dízelautóba fektetett anyagi többlet csak évek alatt térül meg. Mostanság egészen más hozzáállást feltételeznek a gázolajjal működő autók. A kedvező hitelkonstrukciók megjelenésével, ha lehet, még fontosabb lett, hogy havi szinten mennyibe kerül fenntartani egy autót, így a dízelek előnyeit már csak kirívó esetekben vetítik évekre.

A dízelektől való idegenkedés még akkor alakult ki, amikor azok közel sem voltak olyan környezetkímélőek, de főleg nem mentek olyan jól, mint manapság, és a gázolaj, mint üzemanyag is mostohagyereknek számított az olajtársaságok kínálatában. A szívódízelek lassú, de biztos eltűnésével, és a turbós erőforrások egyre fejlettebb változatainak bemutatásával már a gazdaságosságot szem előtt tartók előtt is megnyílnak az autópályák belső sávjai, a szélvédőn pedig feltűnnek a gyorsulási versenyek rajtszámai.

Az biztos, hogy a dízelek előnye továbbra is - a relatív nagy nyomaték mellett - a takarékosság. A Peugeot 206 CC esetében nem túl elrugaszkodott ötlet a párosítás, ugyanis az 1,6 literes, 16 szelepes blokk teljesítménye 110 lóerő, és ez azért pár csúcsteljesítményű autótól eltekintve még egy kétliteresnek is becsületére válik.

A technokraták kedvéért: 1500-as fordulat környékéről már tempósan lehet gyorsítani, és az első három fokozatban rendelkezésre áll az overboost funkció, amely 260 newtonméterig tornázza fel a maximális forgatónyomatékot. A motoron nem múlik, ha gazdája bő gázzal szeret autózni, a kis erőforrás meglepő rugalmasságot produkál, de - benzinesként vezetve - sűrűn váltogatva is élvezetesen lehet hasítani vele.

Egy-két apróság azonban mégis korlátozhatja a hancúrozást. Például hallottunk már halkabb dízelt is, ami valószínűleg csak a motortér elégtelen hangszigetelése miatt tűnt kissé hangosnak, még felhúzott tetőnél és ablakoknál is. A másik probléma leginkább a népesség azon részét érinti, amely némileg nagyobbra nőtt az átlagnál. Mi az átlag?

Valószínűleg szerkesztőségünk legalább annyira elátkozott a jó idővel kapcsolatban, mint Bagaméri a fagyijával. A CC-t ugyanis többnyire esőben használhattuk, aminek ugyan megvolt az az előnye, hogy nem kaptunk tarkóhasogatást az őszies időben a huzattól, ám felfedezhettünk néhány újabb apróságot az autóval kapcsolatban.

Ilyen apróság például, hogy mivel a tetőív pereme lényegesen beljebb került, mint a szokásos, így az ajtókat kinyitva az eső egyenesen az ülésre, vagy az ott ülő lábára szánkázik. Ez nem kizárólag a dízelmotoros kabrió tulajdonsága, hiszen az autó felépítése nem változott.

A Peugeot részéről zseniális húzás volt a CC, ugyanis új kategóriát teremtett, és azóta mindenki bőszen próbál lépést tartani a szegmensben. Nincs könnyű dolguk, ugyanis az eggyel nagyobb méretű 307 CC bemutatásával új versenytárs került a piacra. Azzal pedig, hogy a 206 CC megkapta a konszern 1,6-os HDi erőforrását, oroszlánosék egyszerre két piaci réteget is meghódíthatnak az autóval: azokat, akik ellenállhatatlanul vonzódnak a keménytetős kabriókhoz, és azokat, akik nem akarnak lemondani a dízel erőforrások előnyeiről.

Smidt Éva