Belül tágasabb - Mercedes-Benz A 180 CDI és A 200 CDI Autotronic

Egyáltalán nem gondoltam, hogy meg tudom kedvelni az A osztályos Merciket, de sikerült. Kár, hogy ilyen drágák. Dupla teszt egy erős és egy még erősebb dízellel, sok-sok képpel, videóval.

Mindig is kábé néztem hülyén azokra az emberekre, akik sokmilliót fizetnek egy csillagért. Csak azért a fránya márkajelért (meg azért alá-mögé egy úgynevezett prémium kompaktért). Annak idején meg, a nem túl fényesre sikeredett jávorszarvas-teszt után végképp úgy gondoltam, hogy a miniMercinek annyi. De nem, mégsem, csak jót tett neki: került bele széria menetstabilizáló elektronika (ESP), kiváló futómű, szerencsésebb gumikat is kapott, és hát a hét év alatt eladott egymillió darab nem semmi. És jött még a Lang-verzió is, és fogalmam sem volt, miért van az, hogy kitalálnak egy autót, egy kicsit, aztán tengelytávilag megnyújtják, egy kicsit, már-már saját középosztályos típusuknak is konkurenciát állítva, ugye.

No, a tavaly kihozott második generációból nincs hosszabb, bezzeg az ötajtóson túl már háromajtósan is hazagurítható. A márkaidegen, de már szintén bevált konstrukció maradt: elsőkerékhajtás, keresztben beépített motorok, a kompakt mérethez szendvicsszerkezet (hogy a motor ütközéskor ne az utastérbe, hanem a padló alá bukjon). És brutálbiztos, hátul parabolikus futómű változó ellenállású lengéscsillapítókkal, hogy oldalirányban ne merjen dülöngélni, szépen, vidáman abszolválja a kanyarokat a kis egyterű.

Amely külsőre sokat ugyan nem változott, mégis jóval felnőttebbnek hat ősénél - a tervezők ezt határozottabb, markánsabb vonalakkal, hűtőmaszkkal, lámpatestekkel érték el. A hangyányival nagyobb kasztnival az A osztály összképileg friss, divatos gömböc, csepp, szigorúan elütve a márka limuzinszakos imidzsétől.

A beltérben viszont tökéletes Merci-hangulat bír lenni, kategórianyújtó, minőségi, formailag és színvilágilag kissé monnyuk konzervatív, szürke. Szegmensének egyik legnagyobbika az A osztály, nem csak elöl, hátul is van hely bőségesen fejnek, vállnak, lábnak, mindennek. Hosszú távon is kényelmesen persze inkább négy személynek, mint ötnek, de hiszen nincs ez nagyon másképp sehol se nem. Az anyagok szemnek, kéznek példásak.

A növekedés szerencsére a csomagtartót sem kerülte el: befogadóképességét 15%-kal emelve már 435 liternyi poggyászt gyömöszölhetünk - a kalaptartóig. Aztán osztottan dönthetőek a háttámlák, az ülőlapok, sőt, felárért az első utasülést is kipattinthatjuk, és akkor nem, hogy sík felületen 1370 liter, de majd' két köbméteres a raktér, easy-vario plus, parádé.

Az ülések kényelmesek, hátul is. Bőven van hová dugdosni apró tárgyainkat az érmétől az italokon túl a térképig, ahogy kell. A sofőr szépen, könnyen beállíthatja magának az ideális vezetési pozíciót. Előtte multifunkciós kormány. A tükröket, az ablakokat is elektromosan mozgathatja (felszereltségtől függően kettőt vagy négyet). Fedélzeti számítógép segíti, klíma szolgálja. Minden rendben. Rendben, ha megszokja az egybajuszrendszert, azaz mercisen mindent balról, egy kapcsolóval működtethet (jelesül az ablaktörlőket). A középalagút utasoldalán háló. Könyöklő.

képek a 180-asról > fotók a 200-asról

No, nagyjából belaktuk, ismerjük már az A osztályt, azt azért még mondjuk el, hogy szériában négy a légzsák, a hárombetűs biztonsági berendezések sorolásától most eltekintenők, a felszereltségi szint amúgy meg három. Már a Classic alapkivitel sem fapados, de tesztautóink Elegance, illetve Avantgarde kivitele igényesebb, gazdagabb. Utóbbiban a szövet mellett bőrkárpitot is találunk, de a kormány, a váltó és a kézifék is bőrös, finom. A sötét műanyagokon túl fafélék vagy fémesek a dekorelemek, egész barátiak, komolyan.

De első blokkunk zárásaként rontsuk el egy kissé jókedvünket, mégpedig az A osztályos árakkal. Mert a Mercedes-Benzek legkisebbike (nem, a smartot most hagyjuk) bizony durván drága - kőkeményen meg kell fizetni a csillagot. Úgy 4,6 millióért kapunk egy ezerötös benzinest 3 ajtóval, 95 lóerővel - végül is lehet jó választás. De ha már benzines, akkor ott a 193 lovas turbós, az 6,8 milliótól várja a gazdit. A három- és ötajtós verziók között egyébként 200 ezer forint a különbség.

Ám ha megengedik, dízellel javasoljuk az A Mercit, csak ne a legkisebbel. Ami fivéreihez hasonlóan monnyuk szintén kétliteres, de a leginkább butított, 82 lóerős. Ő nyilván nem könnyen boldogul a közel másfél tonnás tömeggel, 5,6 millióért. Hanem az A 180 és az A 200 CDI, hm, őket örömmel ajánlgatjuk - a következő oldalon elolvashatja, miért is. Az összegzésben persze nem feledjük, mennyi sok rengeteg pénzbe is kerül az, ha engedünk a korszerűen izmos olajosok és a márka csábításának.