Autósmozi: Mercedes B 170
Szerintem a Mercedesé a legbonyolultabb modellpaletta. Van itt kérem egy, két, három, sőt sokbetűs jelölésű modell is. Például, azt mondja, A, B, C, E, S, CL, SL, SLK, CLK, Viano, Vaneo..., és még megannyi más is. Az egybetűseknél viszonylag egyszerű a helyzet: minél hátrébb van a betű az ABC-ben, annál nagyobb az autó (a G osztályt most hagyjuk). Tisztára, mint a Da Vinci-kód. Szóval, a "B" nagyobb, mint az "A". Sőt az "A" és a "B" még szorosabb rokonok is. Értik ugye?
Ez most "A" vagy "B"?
Hogy formavilágában mennyire hasonló a két autó, azt egy éjszakai autózás során az igazoltató rendőrökön tudtam jól lemérni. Udvarias kérdésükre (ez egy "A", ugye?) adott válaszom annyira meglepte őket, hogy a rendszám alapján biztos, ami biztos alapon azért beazonosították a kocsit a központi nyilvántartásukban. Nos, jelentem: hivatalosan is meg lett erősítve, ez az, aminek vallottam.
Pedig a "B" minden irányban jóval nagyobb, mint kistestvére: ránézésre is komoly kompakt egyterűnek tűnik. Előre beülve a térérzeten kívül más nem nagyon utal a különbségre, emlékeim szerint pontosan ezeket a formákat, kormányt, kezelőszerveket láttam már az "A"-ban is.
Eszi, nem eszi, szendvics
Nagyon sok okos ember munkája volt anno a szendvicsszerkezet megalkotása, amely arra hivatott, hogy a legapróbb Mercedes is legalább annyira biztonságos legyen, mint nagyobb testvérei. Ezt értem is egy aprócska autó esetén. Amit nem értek, minek kell ugyanez a "B"-nek. Tudom, tudom, a rokon technológia meg a gyártási költségek... Akkor meg miért nem lehet úgy megcsinálni, hogy kényelmes legyen benne ücsörögni? Mert nekem nem volt az. Magas a padló, alacsony az ülés. Nem támasztja az ülőlap a combomat rendesen. Aztán meg itt van a kormány, ami csak felfelé és lefelé állítható. Hmm... Jobb egyben még zavaróbb ez a szendvicses, kényelmetlenül ülős dolog.
Egyterű vagy mi?
Hátul van hely tisztességgel. Akkora, hogy akár lehetne S-Klasse is, vagy mondjuk Skoda Superb. A Mercedes azonban itt is külön utakat jár. Normális egyterűben az adja a móka lényegét, hogy a hátsó üléssor - akár elemenként, ülésenként - tologatható, kivehető, összecsukható, origamiként hajtogatható. Nem így itt. Hagyományos az üléssor, igaz ez is kultúráltan ledönthető. Igazándiból nem tudom, hogy ez vagy az a jobb, de tény, hogy ez a kevésbé gyakori.
Kívül-belül szépen megépített autó a "B". Kellemesek a kárpitok, jók a felhasznált műanyagok, van hely benne kacatnak, pohárnak, gyereknek. Nekem nagyon tetszett még az ajtók teljes szövetkárpitja. Ilyennek kell lennie, kérem! Nem tudom elképzelni, hogy annyival drágább egy ilyen ajtó, hogy csak a csillagosok engedhetik meg maguknak! Gyűlölöm a rettenet plasztikokkal borított nyílászárókat!
A műszerfal konzervatív, a középkonzol elegáns. A rádiós CD kifejezetten szépen szól, bár a rádió keresője némi furcsaságot azért okozott. Budapest bármelyik kerületében képes rá, hogy állomáskeresés közben legalább két szlovák rádióadót befogjon, de a hazaiak közül azt, amelyik a leghallgatottabb és sok Queent is játszik, illetve azt, amelynek reggeli műsorát egy szárnyas mesehősről nevezték el, na azt csakazért sem. A többi hellyel-közzel megvolt.