Határ(őrségi)eset - CZ125C

Kissé viseltesen, de szinte teljesen gyári állapotban bukkant fel egy CZ125-ös, amely éppúgy az ötvenes évek jellegzetes kismotorja volt, mint a hazai utakon gyakoribb Csepel 125. A cseh fegyvergyár termékét Ocskay Zoltán mutatja be.

Szerencsére még mindig előkerülnek olyan eredeti állapotú motorkerékpárok, amelyeket nem érdemes restaurálni, mert a konzervált gyári külső többet mesélhet a szakértő utókornak, mint a leggondosabban felújított példány csillogó burkolata. Íme egy CZ 125-ös, amelyet Karnok Attila fedezett fel.

Korábbi gazdája a határőrségnél szolgált hivatásos katonaként, és sajnos már nem tudja elmesélni, mikor és hogyan jutott hozzá. A motor hosszú éveket töltött egy fészerben, szerencsére nem érte túl sok nedvesség, így csak a krómozott alkatrészeket fogta meg a rozsda.

A gumik kopottak, de eredetiek (Barum Super Sport 19-2,75), a kormánymarkolat és az ülésborítás ugyancsak. Utóbbi kapcsán megjegyzendő, ezen a típuson általában gumitálcás ülést használtak, a puha tömésű bőrnyereg ritkaságnak számít. A kilométeróra szerint alig több mint 22 ezer kilométert futott a CZ, s a motor állapota igazolja is ezt az adatot.

Ha alaposan megvizsgáljuk a CZ 125-ös konstrukcióját, látható, korának tipikus gyermeke, amely erősen hasonlít számos német és osztrák modellre, miként a mi Csepelünk is. A rövid első teleszkóp és a hátsó bakteleszkóp 1950-ben, e motorkerékpár bemutatásakor korszerű jegynek számított, a szépen formázott, áramvonalas motorblokk egységes vonalát nem engedték megtörni a 18 mm-es Jikov karburátorral, ezért fedél alá bújtatták. Hasonló terveket Csepelen Jurek Jenő készített, még 1946-ban, ám sajnos nem sikerült elfogadtatnia őket a későbbiekben.

A típust 1950 és 1953 között gyártották, 125-ös és 150-es változatban. A két kivitel között alig volt eltérés, a nagyobbnak 5 mm-rel szélesebb a furata, valamivel kisebb a sűrítése és persze jobb a teljesítménye (5,6, illetve 6,5 LE). Elődjeik a merev vázas 125B és 125T voltak, a B központi rugós első villával, a T teleszkópvillával, innen a betűjel.

Az első C modellek még "merev" vázzal készültek, de 1951-től már mindnek rugózott a hátsó kereke. Emiatt a típusnévhez a ZP betűket csatolták (zadní perovaní = hátsó rugózás) a gyári dokumentumokban. Magyarországra importálták is ezeket a motorkerékpárokat, de nem túl jelentős mennyiségben, részben mert nem tudott eleget szállítani a csehszlovák gyár, és talán nem is akartak konkurenciát teremteni a Csepelnek. Ugyancsak szállították Magyarországra a háromkerekű CZ-t, amelyben a 150-es motor szolgáltatta a hajtóerőt.

Érdekes összehasonlítási lehetőség, hogy 1954-ben a 125C-t felváltotta a későbbi "kiskerekűek" formáját bevezető, hátsó lengőkaros, hidraulikus lengéscsillapítókkal szerelt Jawa-CZ125 és 150, a 351-es széria, amelyhez hasonló versenytársat csak 1958-ban állított a Danuvia.

(Veterán Autó és Motor)