Bárhol, bármikor - BMW X3 3.0d

Tényleg nem szép, de technikája pazar, fivérénél, az X5-ösnél kisebb mérete pedig sok szempontból előny. A kiváló BMW X3-ast a tökéletes, háromliteres turbódízel erőforrással teszteltük - nézze meg videón is!

Nálam az X3 a nyerő, mondom. Nem mintha a korábban tesztelt X5-ös a maga V8-as, 360 lóerős benzinmotorjával ne lenne csodás, csakhogy majd' kétszer annyiba kerül abban a kivitelben, mint mostani főszereplőnk. Aki tehát a megannyiszor istenített háromliteres, közös nyomócsöves, közvetlen befecskendezéses, részecskeszűrős dízelmotorral érkezett hozzánk vendégségbe, és hát a szintén csodált hatsebességes automata váltóval. Hogy xDrive, naná.

Ez a 218 lóerő és a már 1750-es fordulattól rendelkezésre álló, tekintélyes 500 Nm nyomaték az X3 1,8 tonnájával is azt csinál, amit akar(unk). Az alig több mint 7 másodperces százas sprint fantasztikus, az adatnál természetesen jóval felemelőbb, hátbavágóbb, gyomorszorítóbb az érzés, az a könnyedség, ahogy ezt műveli. Úgy 160-ig igen erőteljes a gyorsítás, az előzés inkább kerülés. A végsebességig közelében már nem olyan töretlen a lendület, de gond nélkül száguldozhatunk akár 200 fölött is, ha van hol.

Normális sztrádatempónál ha nem is síri a csend a beltérben, de ordítozásra semmi szükség. A magas építésmód ellenére az egyenesfutás, a stabilitás példás, és a tudat sem rossz, hogy takarékosan, viszonylag környezetkímélőn tépünk. Bütykölgethetjük is a váltót, ha van kedvünk, de nem sok értelme van, bízzunk csak mindent a gépekre, okosabbak, gyorsabbak nálunk.

És csak növelik komfortérzetünket. Amúgy sem mondhatni, hogy szűkölnénk az X3-asban, mert nem. Ha nem is terebélyesebb, mint egy modern középkategóriás lépcsőshátú, de négy felnőtt hosszabb távon is kényelmesen elfér összes pakkjával, kutyával-macskával, síléccel, szánkóval, tudomisénmivel együtt.

Hogy bőr van, velúr van, elektromos-memóriás minden van, kevés fa, kiváló méretű és fogású audiós, tempomatos multivolán, iDrive híján könnyen kezelhető fedélzeti számítástechnika, lejtmenet-vezérlés, ülésfűtés, király klíma és hifi, kikapcsolható DSC (Dynamic Stability Control, menetstabilizáló), parkolást segítő radar, csak sorolom, tudjuk, tudhatjuk már unásig. Illetve unja a fene! Inkább szereti, használja, büszke reá. A légzsákokat és az egyéb biztonsági cuccokat meg azért csak ne vegyük velük egy kalap alá - vannak, tudjuk, nyugodtság.

A világosbőrös ülőgarnitúra mondjuk abból a szempontból nem a legszerencsésebb, hogy remekül össze lehet dzsuvázni. Eleve nem könnyű a széles küszöbön át be- és felszállni, szokást igényel a mozdulatsor, annyi szent. Viszont akkor már említsük meg azt a sárfogó gumiszőnyeget, amit a tesztautóba installáltak: tüneményes! Amilyen műanyag, olyan szép, harmonizáló a minőségi enteriőrrel. Kár, hogy csak előre jutott belőle. Csinosak és hasznosak még a hálók az ajtón és (tán mercisen) a kardán jobb oldalán.

Egyébként a műszerfal puritánsága nagyon baráti, a középkonzol minden részegysége, minden gombja katonásan, németesen ott van, ahol lennie kell. Frissítőinket, apróságainkat számos helyre pakolhatjuk, a kesztyűtartó éppen akkora, hogy a szarvasbőrös belevalót gondosan tárolgassuk benne jól.

Na de vissza a menettapasztalatokhoz: X3, terepjáró-e vagy? Nem, ahogy az X5, úgy az X3 sem kifejezetten terepjáró, de azért ne ijedjünk meg, ha le kell térni a száraz aszfaltról. A BMW xDrive intelligens, elektronikus összkerékhajtási rendszere a legjobbak közül való. Legyen csúszós, nyálas, havas-jeges a burkolat, avagy erdőbe, földútra, dimbes-dombos mellékvágányokra, homokos partra vezessen utunk, az X3 partner. Sportosan. A némileg rövidebb tengelytáv jó, és bár se komoly terepszögekről, se számottevő hasmagasságról, se túlzott "altesti "védelemről (műanyag kartervédő, fémlemez az osztoműnél), se bütykös gumiköpenyekről nem számolhatunk be, ám széles küszöböstül is bírja a strapát a "kis" Bömös - minket meggyőzött.

Ez az xDrive a DSC-vel együtt abszolút remekül osztogatja a nyomatékot a tengelyek között, veszi el a gázt, fékezgeti a kerekeket, ha kell. Alapból hangyányival persze hátul erőteljesebb a hajtás. Kanyarokban, túlzott sebességnél kvázi semlegesen viselkedik a kocsi, túlkormányzottságnak nyoma sincs. Ha mégis azt gondoljuk, hogy csöppet sportautóznánk vele: az oldaldőlés csekély, merev és masszív a kasztni. A tengernyi nyomaték emberes kigyorsításokra nyújt lehetőséget, és hát egész rövid féktávokat is vehetünk, ha. Már-már veszélyes a biztonságérzet az X3-ban, a kormányzás hihetetlenül direkt, a rásegítés mértéke etalon. Az átlagosnál feszesebb futómű a széles papucsokkal a városi kátyúmezőn rázogat, finomabb aszfalton élménydús.

Mindenestül nálunk száz kilométerenként 10 és 12 liter között fogyasztott az X3, ami egyáltalán nem vészes. Szóval ajánlott. Józanabb választás egy X5-nél. A legelején taglalt csúnyaságról pedig zárás gyanánt csak annyit, hogy végképp szubjektíve nekem feltétlen bejön. Az a kis szárny a tetősín síkjában meg olyan, olyan aranyosan képzavaros, de annyi baj legyen!

Csak ne kéne fenntartani, mert az nem kevés pénzt emészthet fölfelé. Ja, a tesztautó ára kábé 15 millió forint, olyanok dobtak rajta, mint a bőr, az automata váltó, elektromos ülésállítás, xenon, stb. Igazából mindegy. BMW-fanok, kételkedők: az X3 kiváló, sokoldalú, nagyon bajor, szerencsére nem Imre. A következő oldalon még arról olvashatnak, hogy használtan is igazolt minőséget kaphatnak a Premium Selection elnevezésű hivatalos újraértékesítési program keretében, aztán meg még alapadatokra is lelni. Ha pedig még nem nézték meg a videót, itt az alkalom.

Kántor István

/auto/ujdonsag/20060118crossoverkupet.html/auto/ujdonsag/20060117leplezetlen.html/auto/ujdonsag/200503182008ban.html