Apu barátja - Opel Vectra GTS 2.0 Turbo

Vége a kockafej-korszaknak, itt az új, cicaszemű Opel Vectra. A kétliteres turbóssal apu állatkodni is tud, miután a családtól jól megszabadult.

Még el se felejtettem az előző Vectrát, máris itt az új. A leköszönt generáció volt az, amiért párom úgy könyörgött, hogy szerezzek egyet, valamiért teljesen oda volt (és van még most is) azért az ijesztő, katonás arcért. Nahát, nesze neked - mondok a ráncfelvarrásos hír olvasása közben, itt az új, finomabb orr, ezért csak nem fogsz lelkesedni. Éljen az e-társadalom, virtual reality, ilyesmi, gyorsan elküldtem hát neki ímélben a képeket, de nem azt válaszolta percekkel később, hogy (ez is) tetszik neki?

Kész. Elvesztem, nem úszom meg, ebből is teszt lesz - sóhajték rögtön, menetpróbán Kántor kolléga volt, az egyhetes nyúzás viszont nekem jutott osztályrészül. Középkategóriás, családi limuzin másodszor, ezúttal kiváló, turbós dízel helyett legalább olyan kiváló, turbós benzinmotorral.

Amióta Vectra létezik, mindig népszerű volt. Hol jobban, hol rosszabbul nézett ki, vinni viszont mindig vitték, mint a cukrot. Különöst Németországban. A siker (vélt) titkáról tavaly márciusban filozofálgattam keveset, ha lehet, nem ismételném magam, csupán annyi álljon itt újra: a rendszerető germán nép szögletesben gondolkodik, lát néhány derékszöget, és már lelkendezik is. Tisztelet a kivételnek, persze.

A ráncfelvarrás előtti Vectrát mintha kívül-belül vonalzóval rajzolták volna meg, nem volt ezalól kivétel a fényszóró sem. Erre most Rüsselsheimben gondoltak egyet, dobták az eddigi, avítt koncepciót, és helyes cicaszemeket rittyentettek az orra. Hogy szebb lett-e ettől a Vectra, nem merném megmondani, de az biztos, hogy egyből barátságosabb lett a tekintete. Mondjuk, ehhez az új lámpák önmagukban kevesek lettek volna, úgyhogy a dizájnerek a nagy átalakítási lázban megreformálták a hűtőrácsot, sőt, az egész lökhárítót is, a végeredmény nem rossz, de micsináljak, képtelen vagyok hanyatt esni tőle. Párom amúgy az egy hét elteltével kibökte, hogy nála még mindig a régi Vectra a nyerő, puff neki, hát hiába feccöltek annyi munkaórát az egész projektbe?

Megadom rögtön a választ is, ami határozott nem, hiszen ha mást nem is, azt sikerült elérni, hogy a Vectra szépen belesimuljon az egységes márkaarculatba. Gonosz kifejezés ez, mert újabban szinte minden tesztbe bele kell kerülnie, hiába, uniformizálás, ez az uralkodó trend manapság. Persze a helyzet Opeléknél nem tragikus, a Vectra egyelőre nem egy nagyobbacska Astra, örüljünk, amíg ez így van. És akkor a külsővel foglalkozó "fejezetet" lezárandó, röviden említtessék meg, hogy az autó hátulja lényegében nem változott, na ja, hiszen Hanséknak épp elég megemészteni, hogy a kockafejűségnek annyi. (Azért sikerült nekik: egyszer írhattunk arról is, hogy bombasiker az új Vectra.)

Modellpalettailag továbbra is az van, hogy hiába hihetnők valami különleges, nagyonjólmegy Vectrának a GTS-t, ez bizony csak egy utalás a felszereltségre. A sajtóanyag szerint "az új Opel Vectra GTS látványosan ötvözi a stílust, az újszerű technológiát és az elsőrendű vezetési élményt", meg írják azt is, hogy "sportos látvány és nagyszerű teljesítmény jellemzi a Vectra-család legdinamikusabb tagját". Hát nem tudom, odaadnák 1,6-os, vagy esetleg 1,8-as benzinmotorral, nem biztos, hogy a sportosság és dinamizmus jutna róla elsőként eszembe, szerencsére tűzpirosan, és ami a legfontosabb, kétliteres turbóval kaptuk, dupla kipufogóval. Hurrá. Na de erről később.

Mert arról még nem volt szó, hogy belül mi történt a Vectrával. Ööö, lényegében semmi. Az utastér nagyjából mindig is szürke és marcona volt, az még most is, s ugyan a középkonzolon reszeltek kicsit, bent még mindig a szögletesség az úr. A "központi vezérlőegység" kapott néhány új gombot, egy-két mütyür máshova került, de lényegében maradt, ami volt. Ahogy a Zafirában is, tetszett a bőrrel kombinált szövetkárpit, mutatós, a komfortérzetet nagyban javító extra, s ugyanígy nem tudok felhozni semmit az első székek ellen sem. A bal egyben apu jól érzi magát, amikor a pereputtyot fuvarozza munkába, oskolába, akárhova, de nem dülöngél akkor sem, amikor a maga útjait járva kicsit meghajtja a gépet. A kormány kicsit bumfordi, de oda se neki.