FÉSZ: Amikor a hatóság szépen kér

Ezt a finom figyelmeztetést az [origo] autós rovata kapta. Olyan gyönyörűséggel olvastuk, hogy elolvadtunk bele, mint a február végi hó a tizenhat fokban.

Félreértés ne essék, nem vagyunk büszkék arra, hogy tilosban parkoltunk. Erre a gaztettre egyébként objektív okaink kényszerítettek, ám társadalmilag elfogadható mentségünk egy szál se. Hacsak azt nem lehetne felhozni kifogásként, ha már a dolog morális aspektusára terelődik a szó, hogy a modern irodaházak építtetői valamiért álmukban sem gondolnak arra, hogy egy viszonylag elszigetelt komplexumot legegyszerűbben autóval lehet megközelíteni.

Nyilván ők is így érkeztek már az építkezés megkezdése előtt, de valamiért nem tűnt fel nekik, hogy a tervezett irodák alapterülete és a parkolóhelyek között semmiféle matematikai összefüggést nem lehet felfedezni. Talán, ha sokadik gyököt vonnánk az alapterületből, megkapnánk az autóval elfoglalható helyek számát, de olyan csúnya szám jönne ki, hogy meg sem kíséreljük a művelet elvégzését.

De még ez sem jogosít fel senkit arra, hogy mélyen elítélhető módon, tilosban parkoljon. Mi azonban megtettük - amúgy magánterületen -, és ennek eredménye ez a sárga cetli lett. Már a megszólítás külön is örömet okozott az autósokkal való kemény bánásmód állandó nyomása alatt megkérgesedett kis lelkünknek, hát még a folytatás.

Nem is számítottunk rá, hogy ilyen finom, ám még előzékenységében is határozott figyelmeztetést kapunk. Valljuk be, benzingőzös álmainkban mi rendszeresen kerékbilincset, vontatóautót, és soktízezres büntetéseket vizionálunk, pusztán, mert nem hagyjuk tesztautóinkat kitenni a gonosz autótolvajok és zárfeltörő-ablakbenyomó "mesterek" ténykedésének. Merthogy vannak ám erre is ilyenek, és ezt nem álmunkban láttuk.

Néha persze megárt a benzingőz, és olyankor azt találjuk álmodni, hogy az ellopott és a megtalált autók száma megegyezik, hogy a város közepén nem kell kutyagumiban gázolva megküzdeni a fizetős parkolóhelyekért, hogy az utakon két kátyú között egyszer majd nem csupán nyomokban fedezhetünk fel aszfaltot, és hogy az autósok évről-évre nem csupán egy újabb tételt jelentenek az állami költségvetés bevételi oldalán.

Mi ezennel tisztelettel kiraktuk a falra a figyelmeztetést, valószínűleg még sokáig nem lesz ilyen kedves üzenetben részünk, ahogy eddig sem volt. Főleg azért nagy figyelmesség ez a Fővárosi Közterület-Felügyelet részéről, mert egy nyilvánvalóan bevételgyanús helyzetet gálánsan kezel, és lemondva a busás haszonról inkább finoman figyelmeztet. Csak azt tudnánk, ezt a sárga színt hogyan találták, feltűnő, az biztos - nekünk az epe keserű íze jut róla eszünkbe.