Ugorjunk hát a lényegre, az igazi újdonságra, rövid bevezetőként néhány szó a motorról. Ez a Renault 1,5-ös dízelje, de nem ám a csúcs, például az új Clióhoz rendelhető 106 lóerős változat, hanem egy jóval régebbi, 68 lovas konstrukció. Persze szó sincs arról, hogy levitézlett erőforrás lenne, az Euro 4-es normát kacagva teljesíti, de ami igazán beszédes, hogy a franciák a már emlegetett Év autójához, illetve a nemrég bemutatott Nissan Note-hoz is szemrebbenés nélkül forgalmazni merik (a házi konkurens Thaliát itt nem ér megemlíteni). Ergo ezt a motort nem a sufniból vették elő, mint az 1,4-es és 1,6-os benzineseket, ez egy jól bevált, máig népszerű hajtómű.
Igaz, hogy nem túl modern, turbója változó helyett még fix geometriájú, és hát a 2000-es fordulatnál jelentkező 160 Nm-es nyomatékadata sem világbajnok. Persze a Renault nem is ezért büszke rá, hanem mert fogyasztása szinte minimális, gyári adatok szerint átlagban beéri 4,7 liter gázolajjal. Az 50 literes tankot figyelembe véve ez papíron több mint 1000 kilométeres hatótávot jelent, nem semmi.
Hogy a gyakorlatról is essék végre szó, kora reggel, kínzó hajnali mínuszok után meglepően sokáig kell izzítani a motort, indulni is csak két-három krákogás után hajlandó. Hangja kifejezetten érces, ami sokkal jobb később sem lesz, bár a csendesedés határozottan észlelhető. A zajszigetelés soha nem tartozott a Logan erősségei közé, bent a motor szinte minden rezdülését hallani, a szélről nem is beszélve.
A fütyülés már 80-nál elkezdődik, hogy később mi van, azt mindenki találja ki maga. Gyanítom viszont, hogy ebben azért a hosszúságát tekintve tőrvívó-fegyvereket megszégyenítő méretű antennának is szerepe van, nem láttam ugyan soha, de el tudom képzelni, hogy nagyobb sebességnél úgy lengedez, mint a győzelmi zászló.
A dízel Logant jó vezetni. Na nem azért, mert a kormány közvetlen és élvezet vele a kanyargás (a szervo különben az olajos modellekhez széria), sokkal inkább azért, mert a katalógusban kevésnek tűnő 160 Nm az utcán egyáltalán nem az. A valósnál többnek érződik a lóerők száma, a gyorsulás is 15 másodpercnél, hála az 1,6-osból átemelt ötsebességes váltónak, amelynek fokozatait a mérnökök rövidebbre vették. Igaz ugyan, hogy emiatt 130-nál már háromezer felett jár a fordulat és elég nagy a zaj, városban viszont a jól kapcsolható karral mindig megtalálni azt a "lyukat", amellyel adott közlekedési helyzet csípőből megoldható.
Adódhat olyan szituáció is, amikor versenyezni kell, valami rejtélyes okból kifolyólag ugyanis a Loganra a legtöbb közlekedő ellenségként tekint. Mind meg akarja mutatni, hogy egy Dacia nem ellenfél, nyomja, mint az ökör, már a pirosnál túráztatja a motort. Na az ilyen emberkedő hülyegyerekek miatt is jó, hogy megpiszkálták a váltót, egy hét alatt nem keveseknek fagyott arcára a mosoly. Hehe.
Még annyit, hogy a valóban nagyon rövid fokozatok miatt a motor - hangja alapján - nem 80-nál, hanem jóval korábban, 60-70-nél kéri az ötödiket. Az igazán nagyszerű az egészben, hogy az ember, vállalva az esetleges nyomatékszegénységet is, valóban betolja legfelülre a kart, és láss csodát, az autó nem akar lefulladni. Sőt. Vígan elgurul 1400-as fordulaton, semmi dadogás, rázás, lefulladás-közeli állapot, innen is szinte azonnal gyorsul. Ezért is lehetséges, hogy az a bizonyos 4,7-es fogyasztási adat a Logan esetében nem annyira abszurd, ha úgy tetszik, elképzelhetetlen, mint sok más modell papíros fogyasztása, szinte csak várossal, alkalmanként tiporással, autósmozis sok-sok indulós-megállós forgatással sem ment az átlag 6 liter fölé. Ha megfontolt családapaként vezetek, tudva, hogy hátul ott ülnek a gyerekek, szerintem megvan a 4,7, nagyon derék. Direkt figyeltem, a kilencosztásos, digitális üzemanyagszint-jelzőn 140 kilométer után "fogyott el" az első egység, nem egyszerű.
Viszont ami a Loganba nagyon kell, az a zene. Mindegy, hogy gyári fajta (magnós 70 ezer, CD-s 100), vagy egy utólag beszerelt, a lényeg, hogy a külső zajok a semmibe vesszenek. Ha szól valamelyik kiváló kereskedelmi adó, netán pörög egy remek CD, később hallik meg a fütyülő szél, és esetleg észre sem venni, hogy a tankban lötyög a gázolaj. Tesztautónkban volt rádió, csak éppen egy hétig nem lehetett bekapcsolni, így aztán minden egyes megállás a tartályban ide-oda loccsanó üzemanyag bársonyos hangjában való gyönyörködéssel járt együtt. Nem ritkán vezetek csendben, muzsika nélkül, hallgatva a motort, kipufogót, miegymást, és hogy őszinte legyek, benzinlötyögéses háttérzajjal korábban nem találkoztam. Fogjuk ezt is a vacak szigetelésre.
A dízel Logan beugró ára 2 459 000 forint, most bevezető akció keretében 2 399 000-ért gurítható haza. A legalacsonyabb elérhető felszereltségi szint az Ambiance, de létezik most limitált szériás, százezerrel drágább Ambiance Arctic is, pluszban az amúgy 180 ezerért kínált manuális klímával. Tesztautónk is ilyen volt metálfénnyel (70 ezer), ABS-sel (120 ezer) és utasoldali légzsákkal (40 ezer) felextrázva, pontosan 2,73 milliós árcédulával. Ennyiért ajándék, ugyanilyen felszereltséget alapul véve nincs jobb ajánlat a piacon, még a házi konkurens, hasonló Thalia is közel 3,2 millióból jön ki. A többiekről nem érdemes szólni, a szóba jöhető "kispénzes" ellenfelekhez nem is nagyon létezik gázolajos motor.
A dízel Logan nem sportautó, soha nem fogja feltépni az aszfaltot, viszont amire kitalálták, arra tökéletesen alkalmas. És bizony tátongó lyukat tölt be, ekkora autó, ilyen kiváló motorral nincs még egy, egyedül csak háromcsillagos töréstesztje és az szól ellene, hogy gyorsabb kanyarban veszettül meg tud billeni. Cserébe a kátyúkon röhögve szökken át, hiába, "hazájában", ahova teremtették, még rosszabb körülmények között kell helytállnia.
Jó érzékkel találta ki a Renault, hogy az überfapados kivitelt továbbra is csak 1,4-essel árulja, ez az egyetlen esélye arra, hogy a benzines modellek ne maradjanak a nyakán. Nem akarom én rontani a boltot, ezzel együtt tisztelettel mindenkit dízel Logan vásárlására buzdítanék, többet ad, jobb, gazdaságosabb.
Megéri a felhajtást. És ősszel jön a kombi, na az már durvaság lesz...