Nyuszi - Peugeot 107 1.0

Valami hiba van a rendszerben. Állandóan "leezerhetezték" nagyon sárga Peugeot 107 tesztautónkat. Tán nem volt nyerő ötlet utolsóként bemutatni a PSA-Toyota együttműködésben gyártott hármasból. Pedig jó kis kocsi, városba.

Szóval, aki azt mondja, nincs létjogosultsága az ilyen miniknek, minden bizonnyal téved. Hogy nálunk mennyit adnak el belőlük, már más tészta. Tőlünk nyugatabbra a logikusabb nagyvárosokban sokkal-sokkal több a parány, és nekik van igazuk. Nem suvokkal, limuzinokkal meg egyéb fölösleges luxustárgyakkal kéne közlekedni a betondzsungelben, már ha egyáltalán autózik, és nem tömegközlekedik a nép. (Oké, kéne jó tömegközlekedés, négyes meg ötös metró, magasvasút, nem megrázó troli, ésatöbbi.)

Hogy a 107 túl kicsi? Nos, ránézésre tényleg nem egy kényelmes utazóautó, 3,5 méter hosszú sincs. De ketten abszolút kényelmesen elférnek benne, négyen már kompromisszumokkal, és inkább csak rövidebb távon. Csomagtartó alapból már-már nincs, vagy csak pár szatyornak. Ám a hátsó ülések lehajtogatásával némi szállítmányozás is megoldható.

Na ja, a teszthét alatt egyszer épp úgy alakult, hogy ha nem is óriási, de földlabdájával együtt azért méretes fenyőt meg még pár cuccot vittünk 30 km-re, kedves utasom hátra szorult, és túlélte. Bezártságos érzésre panaszkodott, háromajtós kasztni lévén ha akarta volna, se billenthette volna ki az ablakot.

És nem hallotta az elöl zengő zenét, ha meg felhangosítottam, hogy ő is kapjon belőle, hát nem értettük egymást, én meg kezdtem megsüketülni. Amúgy a motor, a futómű is zajos, áá, tényleg, ilyenek is vannak, ezekről is ejtsünk pár szót.

Bár már mindent tudunk, technikailag ugyanis semmi különbség se nincsen a 107, az Aygo és a C1 között. Strapabíró, fürge kis gépek ezek kevés rugózással, így redukált menetkomforttal, ha a dízelt leszámítjuk, hát wartburgos-retrós, háromhengeres motorhanggal, annyi lemezzel, amennyi muszáj, a többi meg műanyag.

Az egyliteres benzinmotor 68 lóereje és 93 Nm-re egyébként simán elég. Tisztességes a gyorsulás, s ha valaki elég felelőtlen hozzá, kiakasztható a kilométeróra mutatója. Városba a második fokozatot ajánlom tartós használatra, így nemhogy hozható a forgalom ritmusa vagy micsoda, de meglepetéseket is okozhatunk az ellennek, ha van, s ha akarunk.

"Cserébe" viszont alaposan megugrik a fogyasztás. Nem 4-5, hanem 7-8 litert nyakal befelé a 107-es. Azt hiszem, a kettő között lesz a valós érték, olyan 6 lityi 100 kilométerre, amivel hosszú távon is lehet számolni. És alacsony károsanyag-kibocsátással.

Hát így. Hogy nem említettem a külső-belső formát, miegyebet? Valóban nem. Más az embléma, más formájúak a lámpatestek, mosolygós száj, arc, ennyi. Pöpec. Bent a fordulatszámmérő minden szempontból kötelező, dizájnilag is. Az üléseket okosabban is megformázhatták volna.

Tán még húzzuk le azt, hogy át kell nyújtózni, ha az ember le akarja teker(csel)ni a másik ablakot, nem biztos, hogy egy alacsony emberke ennek annyira örül. De piros pont a könnyű kezelhetőségért, váltóért, kormányért, pedálokért, no meg a praktikumért, a tárolóhelyek sokaságáért is. Hogy elfért volna egy kis kárpit az ajtókon? El. Mondjuk vicces a lemez.

Összességében tán még annyi, hogy ki-ki gondolja meg, és vegye át még egyszer, mire is kell neki az autó. Hova, hány személynek. Első vagy második (harmadik) autónak. És ha nem kevés jut a 107-tel közös halmazba, hát futtasson le egy Miért is ne? programot az agyában, aztán hajrá, ne legyen nyuszi.

Kántor István