Eddig azt hittem, csak a Logan turbózza fel a versenyszellemet a közlekedőkben, ám be kell(ett) látnom, a golfosak sem népszerűek. Nyilván, mert annyian vannak, hogy. Ja, különben a beltérről még nem ejtettem szót, kategóriájában kényelmesnek számító lábtér, kicsit takarós B oszlop, sablon konszernes középkonzol, satöbbi, minden a jól megszokott rend szerint. A GT-ben kicsit csillogóbbak a fekete műanyag borítások (kopognak, de nem vészesen), akad logóval díszített, háromküllős, jó fogású bőrkormány, a fordulatszámmérő alá-mellé pakolt, a turbó működésében gyönyörködtető, boost feliratú mutató, az első székek pedig speciálisan sportosítottak, hát, ami őket illeti, sokkal jobban néznek ki, mint amennyire kényelmesek. Különösen kiszállni nehéz belőlük, a bal egyben kormányba, kilincsbe, össze-vissza kell kapaszkodni, hogy szabadulhasson a sofőr. Aki a tortúra után csak azért száll vissza újra és újra, hogy élvezkedhessen a TSI-motorral.
Hogy ő pontosan micsoda is, arra a Volkswagen szerint egyszerű a válasz: a világ első dupla töltésű, közvetlen befecskendezéses (FSI) benzinmotorja. A száraz tényeket ledarálva, egy mechanikus kompresszort és egy hagyományos turbófeltöltőt építettek a motorba, ők ketten felelősek azért, hogy a GT mindenféle megtorpanás nélkül gyorsuljon egészen a 220 km/órás határig (7,9 másodperces százas sprinttel). Az ötlet pazar, elméletben nincs turbólyuk, csak suhanás fülig érő szájjal, remek.
A dolgokba még mélyebben belemászva, a kompresszor és a turbófeltöltő egymás után sorban található. Míg az alacsonyabb fordulatszám-tartományokban a mechanikus töltő gondoskodik a nagyobb teljesítményhez szükséges többletlevegőről, magasabb fordulatszám elérésekor a turbófeltöltő lép működésbe. A kompresszorra ekkor már nincs szükség, ezért automatikusan, egy mágneskapcsoló segítségével kiiktatja önmagát, és csak a fordulatszám meghatározott szint alá esésekor kapcsol be ismét.
Ezt a szintet 2400-nál határozták meg a Volkswagen mérnökei, efölött a kompresszor csendes magányban várja, hogy újra sorra kerüljön. A 170 lóerős maximális teljesítmény hatezres percenkénti fordulatszámnál jelentkezik, a 240 Nm-es csúcsnyomaték viszont a két technológia összekapcsolásának köszönhetően 1750-től egészen 4500-ig megvan. Ebben a magukat átlagosnak valló, néha kíméletlenül odalépős sofőrök által leggyakrabban használt tartományban folyamatosan 2,5 baros töltőnyomás áll rendelkezésre, ami biztosítja, hogy egy kigyorsítás végére se fogyjon el a szusz. A nyomaték több mint 80 %-ára (200 Nm) egyébként már 1250-nél lehet számítani.
Azt mondja a Volkswagen, hogy az 1,4 literes TSI-motor teljesítménye egyenlő egy 2,3 literes, öthengeres szívómotoréval, ugyanakkor fogyasztása húsz százalékkal alacsonyabb, mindössze 7,2 liter száz kilométerenként. Ahhoz azonban, hogy az erőforrás teljes erejével tündökölhessen, 98-as benzinnel kell itatni, a 95-ös betöltésének ára néhány lóerő elvesztése.
Eddig a száraz tények, nézzük a gyakorlatot: a valóságban az van, hogy hiába a sok szép ígéretes adat, kétezres fordulat alatt azért átjön, hogy ő csak egy 1,4-es motor, érezni egy piciny nyomatékszegénységet. Szó se róla, meglódul szépen, nem marad szégyenben egyetlen kihívó ellen sem, de igazán a kettes mutatótól jön meg az ereje: a jobb láb "nehézségétől" függően a boost mutatót akár ki is lehet akasztani, csak megy és megy egészen olyan hétezerig. Valóban turbólyuk nélkül, és észrevehetetlen kompresszor-deaktiválódással. Itt jön a leszabályzás, muszáj váltani, ami a hatsebességes kézi váltó egyetlen megpöccintésével megoldható. A kar simán csusszan ide-oda, eszébe sincs akadni, kivéve sportos rángatás esetén, azt annyira nem szereti. Persze szegény még bejáratós, miért is örülne az efféle kínzásnak.
Az áttételezés jól eltalált, nem kell szétforgatni őTSI-ségét, ha stabilan gyorsan akarunk menni, ráadásul az elölről jövő fincsi hangokban is könnyebb "lent" gyönyörködni. A motor- és kipufogóhang visszafogott ugyan, de így is kihallani a kompresszor bugyborékolásos sivítását és a turbó fütyülését, zene a fülnek, na. Már ezért megérte az egész.
Országúton nem kell mást tenni, mint 2000 felett tartani a fordulatot, s megvan mindenki erőből. Másmilyen 1,4-es motorokon edződött fejjel szinte hihetetlen élmény, hogy hatosban, a gázra kilencvennél rálépve is van annyi tartalék, hogy egy előzés biztonságosan kivitelezhető legyen, sose gondoltam volna, hogy valaha elismerően fogok bólogatni egy Golfban. Pedig a főhajtás jár a futóműnek is, amit a GT sportosabb karakteréhez igazítottak, nyilván nem raliautósan fekszik bele a kanyarokba, de azért lehet tolni neki bátran. Kikapcsolt ESP-vel is nagyon stabil, közben meg az úthibákat is jó érzékkel simítja, azonnal ilyet minden Golfba.
Jogosulatlan előny Tudják Önök, hogy a rend derék őrei miért posztolnak hóban-fagyban, esőben, kánikulában, minden elképzelhető időjárási körülmény közepette a Lánchíd Roosevelt téri véginél? Mármint igaziból? Én már tudom. Az oda nyilván büntetésből kirendelt sárga mellényesek egyik feladata, hogy árgus szemmel lessék, nem érinti-e valaki a hídra vezető sáv záróvonalát, a másik meg, hogy a vétkeseket kiintegessék, és egy szép sárga csekkel küldjék tovább. |
GT-fronton a következő hónapokban lesznek még újdonságok, nyár elejétől rendelhető a méltán dicsért DSG-váltó is (nézzék csak meg, mire megy a kézi váltós GTI a dupla kuplungos ellennel, megéri), akinek meg nem kell a kompresszor és a turbó, vehet majd hamarost kétliteres dízelt, szintén 170 lóerővel. 2007-ben jön majd állítólag Európába a bivalyerős R36 is, mit ne mondjak, Volkswagenék jól belehúznak a 2008-ra tervezett modellváltás előtt. Na nem mintha a Golfra nem fért volna rá a vérfrissítés, sőt... Végre egy kis spiritusz!