A középső sorban még mindig vidám az élet, sőt! Beülni a jobb oldalról nyíló tolóajtón keresztül lehet. A bőr itt is meg van ráncoltatva az ajtókárpiton, mint egy helyes Shar-pei (vagy a szerkesztőségi kedvenc, Berci) kutya arcán. A két ülés sínen tologatható, háttámlájuk dönthető és előrehajtható, mindkettő integrált biztonsági övvel rendelkezik. Nagyon tetszett a két ülés közé telepített kiszolgáló robot. Kicsit Csillagok háborúja-utánérzetű, amint előre-hátra csúszik a doboz - a racsnis síneken természetesen -, majd gombnyomásra, halk sziszegés közben megemeli a tetejét (fejét?), amelyből két tálca hajtogatható ki a két utasnak. Ha jól bogarásztam az árlistát, ez 131 ezer forintos plusz tétel. Olyan, mint egy repülőgép első osztályán utazni - gondolom én, az örök Economy Class...
Economy Class
Egy sorral hátrébb még mindig nem siralmas a helyzet. Három ülés. Az előző gondolatmenetet követve ez az Economy. Csak az a nem mindegy, hogy melyik repülőtársaság Economy osztályáról beszélünk. Az Emirates-en azért még el lehet nyűglődni egy párórás utat is. Az Air Vianón szintúgy.
And Lift Off...
A "kulcs" elfordítását követően kissé zajosan mormogva indul az élet. A háromliteres, szériában részecskeszűrős CDI 204 lóerőt és 440 Nm nyomatékot képes készíteni némi híg folyadékból. Utóbbiból egyébként 10-13 liter között fogyasztott 100 km alatt. A hajtás a két hátsó keréken ébred (persze van 4Maticos is), és ESP felügyeli. A szériában adott automata váltó választókarja a vezetőhöz közel, a rádió alá került. Kellemesen kézre esik. Nincs téli vagy sportos fokozata, de lehet manuálisan is kapcsolni. Sem a hiányzó, sem a meglévő pluszfunkcióra nincs szükség.
A nagy test - a sajnos hozzá passzoló nagy zaj mellett - lódul meg. Egyedül utazva pattogós és dobálós a futómű, de több embert a fedélzetre véve kisimul. A fémkupacot könnyedén lehet manőverezni, bár a tükrök első érzetre lehetnének nagyobbak is. Kanyarodáskor bámulatosan ki lehet tekerni a kerekeket. Megdöbbentően jól fordul. Szűk parkolóhelyeknél vagy kapubejárón való áthaladáskor nagyon segítőkész a kormányzás. Egyedül a gázról a fékpedálra történő átlépés magasságát kellett szoknom. Nem tetszett elsőre, és mostanra is inkább csak tudom, hogy miképp kell emelnem a lábam. Megszoktam agyból.
Mercedes-Benz Viano CDI 3.0 Trend L - alapadatok motor: V6/24 common rail dízel, 2987 ccm |
V6. No meg a matricák oldalt: "Nem hinné, hogy dízel!" Mit gondolnak, volt, aki megtalált egy kis gyorsulgatással? És önök szerint kinek volt kerekebb a tekintete a következő lámpánál? Harcias, egyhármas Suzuki Swifteket megtréfálni egy ekkora behemóttal mókás, de nem nagy ügy. Na de egy BMW 525d-t, főleg a mostani szériából? Továbbmegyek. Én vezettem a BMW-t, és bár kitekertem a lelkét, nem tudtam lenyomni a Vianót! Az igazság része az is, hogy ez egy németországi, korlátozott teljesítményű, 160 lóerő körüli ötös volt. De azt hiszem, ennek ellenéri értik, miről beszélek. A nagy ezüst faltörő kos 9,2 másodperc alatt van fent százon (így, automatán), míg maximális sebessége 70 km/h-val lépi túl a kis hazánk autópályáin maximálisan megengedettet.
Értékes darab
Hogy ki az az ember, aki ilyen teljesítményű, hajtásláncú kisbuszt vesz? Biztosan vannak/lesznek páran. Szűk réteg, de azoknak telitalálat. Megjelenés, helykínálat, erő és minőség. Egy személlyel agyament módon túlmotorizálva, de telepakolva, arra a funkcióra, amire tervezték, tökéletesen megfelelő. Érdekes, értékes darab. Egészen pontosan 10,3 millió a háromliteres dízel alapára (K, mint kompakt), míg ez a monstrum (L, mint 25 centivel hosszabb) itt 13,5 milliót kóstál (van E, mint extrahosszú további 23 centis tengelytáv-nyújtással). Kár, hogy még nem tartunk ott, hogy ilyenekkel közlekedjen minden sokgyermekes magyar család! Vagy esetleg csak a 2.0 dízellel, alapáron 8,8 millióért. Azt sem bánnám.