Raliautót vezettem - OPC Team Hungary évadzáró

Az ember csak nézi a ralisokat, és azon csodálkozik, hogy mindenen átmennek teligázon. Aztán csak ülök a raliautóban, vezetem, és azon veszem észre magam, hogy én is ezt teszem.

Vége a raliszezonnak, sajnos. Persze megint lesz Mikulás-rali, meg Bútor is megy Walesbe, de a honi bajnokság befejeződött. Ebből adódóan több csapat is autókázással köszönte meg szurkolóinak és támogatóinak a támogatást. Így tett Benik bajnok úr is, ahol Kántor kollégát kocsiztatták meg, és most az OPC Team Hungary is meghívott minket. Ez csak egy kisebb rendezvény volt, de a mi, elsősorban az én szempontomból kolosszálisan nagy.

Az OPC Team Hungary autós újságírói szempontból több dolog miatt is érdekes, amiből csak az egyik az, hogy az autót vezető Bessenyey Zoltán (fedőneve: Bzzz), valamint a mitfárer Tóth Zoltán szakmabeli. A csapat a hazai importőr támogatásával megy, nem is rosszul. Az N/3-as kategória bajnoki címét ugyan nem sikerült megszerezni - többek között egy éveleji kizárásos história miatt -, de az eredmények azt igazolják, hogy a fiúkban van fantázia.

Ez azonban jelen pillanatban senkit ne érdekeljen, amikor a meghívás másik fő pontja az volt, hogy kipróbálhattam a páros versenyautóját. A G-s Astra OPC-re a legtöbben már a kinézete alapján is csak legyintenek, az autóról első pillantásra én sem hittem volna el, hogy sebesen lehet vele haladni. Szériában kétliteres, 160 lovas, amely némi módosítással tán 10-15 lóerővel megugrott. Ötsebességes, egyenes fogazású váltó, rövidebb áttételek, spéci ralifutómű. Amit lehetett, kidobáltak belőle, helyette jöttek a biztonsági felszerelések, és kész is az N3-as autó. Persze a helyzet ennél valamivel bonyolultabb, de most ebbe nagyon ne menjünk bele.

Helyette inkább Bzzz egy lényegre törő körrel szemléltette, hogy mit lehet és mit nem, majd jöttem én, akinek csupán az volt a feladata, hogy számottevő anyagi kár ne keletkezzen az autóban. Az Astra már az utastérben jelzi, hogy azért nem hagyományos sportkocsi. Csövek mindenhol, amelyek egyébként erre az idényre ki lettek cserélve, mivel a régi pályacső nehezebb volt. A műszerfal helyén csak egy fordulatszámmérő, egy ledsor, meg jónéhány digitális adat vigyorog, a legtöbb cucc kihajítva. A kagylóülések jól tartanak, ugyanakkor nem lehet mozgatni őket, így kifejezetten hasznos, hogy nem vagyok sokkal kisebb a sofőrnél.

DuEn-fotók a szezonzáró Mecsek-raliról

A motor jár, kissé érces hangja. A fejembe fülhallgatót húznak, miközben lassan letudom a hatpontos öv minden csatját. Bzzz szép lassan elsorolja, mi mindent ne üssek szét, majd nyomatékosítja, az egyenes fogazású váltó nem olcsó mulatság, vigyázzak rá. Aztán a csendet Kántor kolléga hangja töri meg, aki a jobb egyben vigyorogva közli, hogy menjünk már. Az Euroring nagyjából ismerős, mentem már párszor rajta, tehát inkább a kocsira koncentrálok.

Egy idő után kiderül, hogy nagyon nem kell, hiszen annyira kezes, hogy szinte lesi a gondolataimat. A váltó eszméletlen, szavakba nem önthető, hogy milyen precízen és gyorsan kapcsolható. A kocsi irányítása fenomenális, nagyon pontos, nem is hittem volna. A futómű mindent barátságosan elvisel, így az sem zavarja, ha ezerrel zúzok át a rázókövön. Eszembe jut, hogy pár perce még a pálya mellől néztem, hogy ezek a srácok elmebetegek, annyira durván használják a vetőt, most meg már én is azon járok, szinte minden pillanatban... A futómű mindent megbocsát, a Pirelli ralislick gumijaival egészen durva kanyarsebességeket lehet elérni. A fék egy kicsit már lent fog, de az egész napi hajtás után ezen valahogy nem csodálkozom.

A pálya nagyon hamar eltelik, újabb körbe léptünk, miközben már az is megvan, hogy finoman megindítom a hátulját. Ez az Astra futóműben fenomenális, gyakorlatilag bármit csinálhatok vele, bekanyarodik. Ha még komolyabb slick lenne rajta, akkor pályás kanyarsebességeket is lehetne venni, azonban így sem rossz. Nagyon jól meg lett építve, igaz, a motorja nem a legerősebb. Egy Civic Type-R-rel szemben nem igazán van egy súlycsoportban, a Clio RS és a 206 RC is ütősebb a kategóriájában. Persze úgyis a kanyarokban dől el, hogy ki a jó versenyző...

Vida János