Esküszöm, nem bántam, hogy a honi menetpróbán "csak" a kisebbik motoros (2.0 TFSI) változathoz volt szerencsém (6 sebességes manuális váltóval), és csupán pár béna km erejéig. Már tudtam, de legalábbis reméltem, hogy hamarosan a 3.2-es, V6-os quattro Porsche-hangolt 250 lóerejéről számolhatok be DSG-, bocsánat, S-Tronic duplakuplungos automatával a drága olvasónak, a potenciális TT-vevőnek, az autószerető közönségnek, az ínyenceknek, mindenkinek.
---
Bertalan kolléga is vezethette már az új TT-t, nem is akárhol, hanem a Hungaroringen, ráadásul olyan rokonok társaságában, mint az RS4, S6 és S8... Nézze videóstul!
Van ám külön TT-mozink is, pont itt!
---
Mondjuk már az a 200 ló is vidáman repítette a jaj de jó, hogy csak 1,3 tonnát. És nem tűnt alulkormányozottnak az elsőkerékhajtással. A "gyengébbik" TT is mindössze 6.6 mp alatt gyorsul 100-ra, ha van hol és miért, 240-et is megy, a turbó fütyül, az átlagfogyasztás 10 liter környékén tartható, 280 Nm már 1800-as fordulatnál, remek.
De ez, ez a csúcsmodell jóval durvább. A V6-os hathengeres 250 lóerejét 6300-nál tudja, a 320 Nm maximális nyomatékért sem kell a halálba pörgetni, hiszen már 2500-as fordulaton a sofőr rendelkezésére áll. Az Audi büszkesége, a quattro összkerékhajtás meg uralkodik, át is viszi az erőt az útra. Biztonságilag sem mindegy.
És ezzel az S-Tronic 6 fokozatú automatával fürgébb is a TT Coupé, az étvágya is szerényebb. Nem több mint 5.7 mp alatt lő százra, miközben gyárilag beéri 9,4 liter benzinnel. És nem kell kuplungolni (városban istenes), a gép gyorsabb az embernél, aki ha úgy tartja kedve, a kormányra biggyesztett fülecskékkel (vagy lent a karral) is gangolhat.
Meg keményítheti a rugózást (a magnetic ride elektromágneses lengéscsillapítás extra), kikapcsolhatja a menetstabilizáló elektronikát, és még így is tökéletesen kordában tartható az autó. Közel semlegesen fordul a TT, szinte nem is dől, mindig ott van nyomaték, mindig ott van tapadás, ahol leginkább kell.
Ó, és milyen csodálatos hangokat bocsát ki a motor is, de főként a kipufogó! Mindenki, aki csak teheti, forduljon bizalommal a Porsche hangmérnökeihez. Na ja, bárkinek biztos nem adják szakértelmüket se ingyen, sehogy, egy próbát azért megér.
Indításkor felmorajlás, tisztes haladásnál diszkrét, nem tolakodó aláfestés, bele-belenyomogatásnál már nyugtalan, toporzékoló székfoglalás, padlógáznál, magasabb fordulatokon szédítő, rekedten kacagós, nagyon erős, elemi lázadás. Példás. Sportos. Gyanútlan utast elnémítós, járókelőket összetrombitálós, fejfelkapós, ablakletekerős, csak meghallgatós, elismerően biccentős.
A miénk És mindre joggal verhető a mellkas. Suzuki, legjobban a miénk. Opelben is utazunk. Meg Seatban, szörnyen. És Audilag, TT. És a Roadster is itt fog készülni. Hát gyűrűk urai volnánk. Béna egy négykarikás párhuzam nyilván, csak szerző a napokban ismerkedett az állítólag oly' népszerű történettel, és hevesen nem érti, hogy tévénézethető az ilyesmi 12 évesekkel. Ha nagykorú felügyeletében is. Hisz' ez undormány horror a javából! Ehhez képest Tarantino a vokálban nincs! És jön ez az elfuserált kis gyilok (nem, akkor sem linkelek alá képet, pfúj), hogy így drágaságunk, meg úgy drákhaszákhunk, alig érteni, amit zagyvál - agy eldob, komolyan. |
És még a váltások kattanását is vigyorogva észlelni, meg ahogy egy altató-andalgó szakaszból eléggé elítélhető mód az ember teljes súlyával a jobb oldali fémpedálra nehezedik, tizedmásodpercek, s a technika visszapakol akár négyet is... Túlvilági. Értsd mennyei.
No, egy kis szünet, örülés, hogy marad az Audi, hogy konszenzus. Emlékezés, hogy széltében és hosszában derekasat nőtt a TT, jót is tett neki, alacsonysága viszont nem ment át magasságba. Taps. Hogy így fullosan is épp, csak meghaladja az 1,4 tonnát: hát ezért (is) a légiesség, az elegánsan sportos karakter. Jobbára aluból. És a tömegeloszlás majd' optimális, súlypont lent, már hátul is többlengőkaros a felfüggesztés. Taps, még.