Batárok közt - Mazda BT-50 menetpróba

A Mazda modellpalettájában a B széria egy igazi mostohagyerek, aki folyton gürizik, mindig cipel valami nehezet, sokszor a legnehezebb terepviszonyok között. Hogy ne legyen ilyen lelketlen a helyzet, a derék igásló végre kapott egy új öltönyt a következő modellévre, és egy erősebb motort is, hogy jobban bírja a strapát, az elvárások ugyanis nem változtak. Az új BT-50-t Athén körül kacskaringózva próbáltuk ki.

A pickupoknak és egyéb platós állatfajtáknak megvan az a keresztjük, hogy nem jár nekik a személyautóknak kitalált kényeztetések legtöbbje: mosót csak elvétve látnak, a polírpasztát hírből sem ismerik, fűtött garázsról pedig még álmodni sem mernek. Ennek megfelelően igencsak igénytelen és strapabíró munkaeszköznek tervezték ezeket a batárokat, semmi cicoma, semmi felesleges kényelmi berendezés, mindent a szürke munkanapok elvárásai szerint alakítottak ki. Szerencsére az utóbbi évben elkezdett változni ez a trend, ugyanis a gyártók olyan pickupokat kezdtek el készíteni, amelyekbe beleülve nincs olyan érzése az embernek, hogy egy toronydaru kabinjába csöppent, és nem ciki leállni vele a színház előtt sem.

Ezt az irányvonalat követi a bivalyerős Nissan Navara, a futurisztikus formájú Mitsubishi L200, a szívós Toyota Hilux, és legutóbb a Mazda is becsatlakozott a "civilizált munkagépek" (marketingnyelven életstílusautók) táborába az új BT-50-nel, amely a B2500 nevű modellt váltja le a kínálatban. A derék elődökről annyit érdemes tudni, hogy több évtizedes karrierjük alatt mintegy 3 millió platós B szériát adott el világszerte a Mazda, amelyből 110 ezer landolt Európában. Az öreg kontinensen egyébként 1982-ben mutatkozott be az "ősmodell", amelyből pontosan 334 fogyott az első év folyamán.

A legújabb generációt Athén környékén mutatták be a szaksajtónak, ami nem véletlen, ugyanis Görögország igazi "pickup-nagyhatalomnak" számít Európában. Ami az új BT-t illeti, külsőleg teljesen átalakult a 2007-es modellévre, a végeredmény nem lett ugyan olyan izgalmas, mint az L200-as Mitsubishi, ám az előd visszafogott stílusánál fényévekkel jobb. Az autó eleje letagadhatatlanul japános, első blikkre nekem egy kigyúrt, leszolizott, lekrómozott Chevrolet Aveo ugrott be, amikor megláttam a felsorakozott tesztautókat a reptéren. A hátsó résznél nem nagyon tudtak mit variálni a tervezők a plató adta kész kockaforma miatt, egyedül csak a lámpabura mintájába tudtak valami kreatívat belelopni.

Impozáns darab a két lekrómozott visszapillantó, amelyek méreteiknél fogva egy kamionon is jól mutatnának. A gazdagon krómozott személyautós külső stílusjegyek a beltérben is folytatódnak, ha nem lenne ott a felező kapcsolója a váltó mellett, meg nem mondja senki, hogy alapvetően egy munkagépben, elnézést, életstílusautóban csücsül. Az üléspozíciót kissé megemelték az elődhöz képest, így parádés a kilátás, jól el lehet látni az átlagautók felett.

Az utastér jól kihasználható, méretes a kesztyűtartó, rengeteg nagy zseb és zug várja a kacatokat. A kabin továbbra is háromféle méretben kérhető: hagyományos kétüléses (regular cab), két+kétüléses (freestyle cab), illetve dupla kivitelben (double cab), amely egy teljes értékű hátsó üléssort takar. A kétüléses kivitel esetében a plató hossza 2,28 méter, ez 1,75, illetve 1,53 méteresre csökken a kabin méretének növelésével.