Felcseréltük a feladatokat. Én gyereket öltöztetek, szomszédokat fogdosok össze, a kedves pedig kiáll a garázsból. Vette a kulcsot, de mire elmondtam volna a szokásos monológomat, hogy vigyázz rá, meg széles, meg dízel, meg a hátsó ülések, ja és a kézifék, már el is tűnt. Ajjaj, gondoltam...
Gyerek Bibendum-babává csomagolva, a kocsi is a ház előtt. Becentizve két másik közé, derékszög-párhuzam, hiba nélkül. Kedves arcán hatalmas vigyor, milyen könnyű vezetni, meg jópofa a kézifék és a hátsó üléssor kihajtogatása is kész. Büszkeségtől enyhén nedves szemmel néztem rá, hogy ez igen, amikor ráfagyott az arcomra az épp legördülni készülő könnycsepp. Négy felnőtt, öt gyerek. Ez a tudomány mai állása szerint is kilenc fő, még ha a kölyköket felezem is, akkor is 6,5 (persze ezt csak képzeletben, mert a gyakorlatot a törvény egyelőre bünteti). Szóval, elméletileg csak hat és fél embert, gyakorlatilag mégis kilenc főt kell beszuszakolni a hét személyes Carensbe. Hááát?
Minden sorba kell felnőtt, ez evidens, még akkor is, ha ez a gyerkőcök heves tiltakozását váltja is ki. Hátra egy felnőtt, két gyerek. Középre két felnőtt, két gyerek, elöl meg gyerekülésben egy bébi és én terpeszkedhettem. Szinte hihetetlen, hogy szorongás nélkül elfértünk. Játszóházba tartott a bagázs, s hál' Istennek, csak tíz perc volt az út. Egyetlen zokszó hagyta el a szájakat, mégpedig hogy hova kerüljenek így a minden gyerek mellé szériaként járó, tízkilós hátizsákok?
Taxiszolgálat letudva, irány végre - a férfiaknak kijáró - magány. Csak a gép és én. Most aztán minden gombot, sebességet, féket, ésatöbbit kipróbálom, a tesztelők legszebb percei következtek. Volna... Telefon, kb. egy tízcentis, marokban elférő, enyhén foszlott, valószínűleg csokiskekszdarabos plüssmackó hiányzik a hátrahagyott, nyolcfősre apadt csoportból. Bár el nem tudtam képzelni, hova bújhatott, végignéztem az összes lehetséges helyet. Elöl-oldalt, alul, s felül. Plüssmackó sehol, bár kekszdarabokat bőven találtam. Keresgélés közben legalább felfedeztem, hogy csak a könyöklő környékén hat-hét helyre lehet mackót rejteni, máshol további legalább tíz rekeszben tudnék macit csempészni. A tény: szőrmók sehol. Szomorú, már-már elcsukló hangon tájékoztatok: nincs medve a kocsiban.
Felvértezve a rekeszek tudományával, örömködöm, hogy már nemcsak a Skodánál vevők a filléres, de zseniális ötletekre, hanem a Kiánál is. A kesztyűtartóban fekete gatyagumi tartja helyén a térképet, CD-t. Így nincs keveredés.
Nyomom a napi rutint, de semmi feltűnő. Majd este pont ez lesz a feltűnő. A Carens nem gerjeszt érzelmeket, ellenben szó nélkül tette, amit elvártam tőle. Szerencsére egyetlen gént sem örökölt a régebbi koreai modellektől. Egészen csinos, nem ormótlan, szinte megmondhatatlan, hogy akár hét személy szállítására is alkalmas. Egyetlen dolog, ami kicsit visszás. A harmadik üléssor ablakai a BMW X3-ról köszönnek vissza.