A Kis-Czeglédi kettős még tegnap, a CP1 után állt meg, mert szétment a váltójuk, Ezt még sikerült megoldani, így késő este tovább indultak a szelektív szakaszon, de néhány kilométer után felrobbant és kigyulladt a fék, amit csak több liter vízzel és a tűzoltókészülékekkel sikerült csak eloltani. Ennek hatására a holtfáradt csapat éjszaka úgy döntött, hogy feladja a versenyt. Ezekben a percekben úton vannak a Quarzazate-i táborba, ahonnan a mezőny nagy része már tovább állt.
A Kristóf-Simon duó autója már két nap óta rakoncátlankodik, először a terepváltó halt meg, majd a kerékcsapágy, míg később az autó a szelektív szakaszon leállt. A Flex Dakar Team mellettük elhaladó kamionja kihúzta őket egy viszonylag egyenesebb útszakaszra, de képtelenek voltak továbbmenni. A szervizkamionjuk elindult értük, de a kamion eltévedt, és beleesett egy gödörbe... Kristóf Mártonékról egyelőre nincs több hír, a GPS szerint a tegnapi szelektív közepén várakozik az autójuk.
Palikék és Szalayék rendben elindultak, jelenleg a CP 1 ellenőrző állomásnál haladnak.
Kis Sándor: "Ma éjjel egy órakor elkészültünk a váltó javításával és visszatértünk a pályára. El is mentük a 60. kilométerig, ahol már nagyon puha homok volt. Az őszi nagy esőzések egy méter széles, másfél méter mély vájatát telefújta a szél porhomokkal. Ebbe estünk bele. Voltak mellettünk kiszáradt bokrok, amelyekkel egész éjszaka fényjeleket adtam a vadállatok elriasztására és az úgynevezett söprögető kamion személyzetének (ez az utolsó biztonsági autó, amely kíséri a mezőnyt - a szerk.), amelyik hajnali 6 óra körül meg is érkezett. A kamion kihúzott minket a szakadékból. Konstatáltam, hogy még van több, mint 4,5 óránk, ami elég is arra 250 km-re, hogy beérjünk a célba.
Körülbelül 20 perce lehettünk úton, amikor fény jött hátulról. Azt hittem, hogy a hátsó lámpánk esett ki a helyéről és az világít olyan erősen. Pár másodperc múlva azonban beesett a fékpedál, ekkor belenéztem a visszapillantó tükörbe, és csak azt láttam, hogy lángol az autó. Ahogy a fékolaj kispriccelt a forró féktárcsára, meggyulladt az egész, majd később átterjedt a gumira, amely fölött 300 liter benzin volt. Lázas oltásba fogtunk, de két porral oltó sem tudta eloltani, így maradt a régi ősi szokás, hogy a homokkal és a nálunk lévő tartalék vízzel kezdtük oltani és hűteni a féktárcsát és a gumit. Hála Péter és szerénységem lélekjelenlétének, sikerült eloltani a lángoló versenyautót. Mivel ezzel jó másfél órát elvesztettünk, így nem értünk be időre a rajtpapírokért, bezárt a rajt, így nem folytathatjuk tovább versenyt. Ez a szabály. Több, mint 28 órája nem aludtam. Ezzel az egésszel csak az a baj, hogy a következő Dakarra megint egy évet kell várni. A csapat -velünk együtt- nagyon szomorú."