Itt az új olasz Golf: Fiat Bravo-menetpróba

A Stilo éppenséggel nem volt rossz autó, a piacon azonban nem hozta a várt eredményeket, ezért a Fiat nem csupán a régi nevet, de a márkajelzést is sutba dobta, hogy egy teljesen új autóval törjön be a Golf-kategóriába.

A jelek szerint a Fiatnál felmérték, hogy nem szabad mindenféle kompromiszumok árán a konkurencia nyomában loholni (lásd Stilo és Punto III), inkább vissza kell térni a gyökerekhez és olyan autókat építeni, amelyek után megfordul az utca népe, és valami olyasmit kezd el mormogni: ezek az olaszok azért tényleg tudnak valamit. A Grande Punto pontosan ilyen autó, viszik is, mint a cukrot, így a modell piaci sikere nagyban közrejátszott abban, hogy 2006-ban (öt év után először) végre nyereséget tudott elkönyvelni a Fiat.

A Stilót leváltó Bravót hasonló szellemben építették, nem kevés hangsúlyt fektetve arra, hogy a szép csomagolás alá némi praktikum és vezetési élmény is szoruljon. A névválasztás egyébként jól tükrözi, hogy az olaszok mekkora reményeket fűznek az új autójukhoz: a kudarcot vallott Stilót egy finom mozdulattal a szőnyeg alá söpörték, és elővették az 1996-os Év autójának választott Bravót, hogy az ő farvízén evezve ismételjék meg a hajdani sikereket.

A névcsere mellett a márka emblémája is teljesen új, a Bravón debütál az új bordó Fiat-logó, amely szintén a gyökerekhez való visszatérést jelzi: az új márkajelzés abból a pajzsból eredeztethető, amely 1931 és 1968 között díszítette a Fiatok orrát. A függőleges irányban nyújtott betűkből álló Fiat-felirat rubinvörös háttér előtt látható, mindez krómkeretbe ágyazva. És, hogy némi ideológiai háttér is legyen, idézet a hivatalos sajtóközleményből: az új logó egyfajta folytonosságot képez a legújabb fejlesztésű modellek (Croma, Grande Punto, Panda, Sedici és most a Bravo) között, illetve anyagi megvalósulása a Fiat által megálmodott, új, kihívásokkal teli jövőképének.

Gyönyörű szavak ezek, de még mielőtt végképp a marketingduma hatása alá kerülnénk, lássuk, milyen is valójában az új Bravo!