Maseratit tényleg csak a kiválasztottak vezethetnek, igazi nyálcsorgatós márka. Mindenki kipróbálná, mindenki beleülne, sokaknak azonban az álom csak álom marad. Pedig legalább beülésre bárkinek van lehetősége, még mindig kevesen tudják, hogy a XIII. kerület legszélén, a Váci úton van egy Ferrari-Maserati szalon, mi is innen indultunk a tesztvezetésre. Az apropó az új Quattroporte-változat hazai bevezetése volt, a limuzin a félautomata DuoSelect váltós kivitel mellett immár "rendes", ZF-féle automatával is kapható.
A Quattroporte maga a megtestesült, sportos köntösbe bújtatott elegancia négy keréken. Tökéletes munkát végeztek vele a formatervezők, egyszerre modern és hagyományőrző, az oldalról csücsörítő szájat imitáló orr egyértelmű tisztelgés a múlt legendás Maserati versenyautói előtt.
Öt méter hosszú, majd' két méter széles és másfél méter magas, tiszteletet parancsoló vas (és rengeteg alumínium), éljen Olaszország, éljen a stílus, hogy ez a bálna köztünk lehet! Minden részlete tökéletes, kezdve a krómozott, szigony alakú embléma uralta hűtőrácstól, az oldalanként három légbeömlőn (vagy kiömlőn) át (melyek a 40-es évek végén megjelent A6-os széria modelljeit juttathatják a hívők eszébe), egészen a hátsó részt magáévá tevő, duplán dupla kipufogókig. Igazi vizuális élmény, és hát persze, hogy más kategória, de a Kia Opirus olyan mellette, mint Anettka Jennifer Lopez árnyékában.
Az automata váltós Quattroportét a Detroiti Autószalonon mutatták be a nagyközönségnek, ez a változat nem a DuoSelect híveinek szólt. A félautomata váltós kivitel - az elegancia mellett - a brutalitásról és az őserőről szól, az Automatica ezzel szemben a kényelmet keresők számára lehet tökéletes választás. Még így sincs szó lagymatag kocsikázásról, hiszen a motor maradt a Ferrari-féle, csodálatos, 4244 köbcentis V8-as, csupán kicsit igazítottak rajta, hogy jobban passzoljon az automata váltóhoz. A középkonzol annyiban változott, hogy a kézifékkar helyén egy gomb található, ez természetesen automatikusan aktivizálódik és old ki.