Az 1992-es Párizsi Autószalon egy meglehetősen furcsa kisautó riogatta a nagyérdeműt a Renault standján, amely azon túl, hogy úgy nézett ki, mint egy kereken guruló plüssállat még olyan kacifántos dolgokkal is el lett látva, mint digitális műszerfal és síneken csúszkáló hátsó ülések. A kezdeti döbbenetet hamar felváltotta a rajongás és a Twingót úgy elkezdték kapkodni, hogy a Renault alig győzte kapacitással. A népszerűség nem csupán a formabontó külsőnek szólt, hanem a praktikusságnak is, ugyanis a tologatható, hajtogatható üléseknek köszönhetően a beltér szinte minden négyzetcentimétere kihasználható az utasok, illetve a csomagok javára.
Az alapkoncepció sikerét jelzi, hogy a Twingót szinte változatlan formában gyártották mostanáig, egyedül csak a motort cserélték egy korszerűbb darabra, illetve elvégeztek egy-két kötelező ráncfelvarrást, finomítgattak, erősítettek itt-ott, de ezeket leszámítva semmi. A kis békaszemű sorsa idén márciusban pecsételődött meg végleg, ugyanis a Genfi Autószalonon bemutatkozott az új Twingo, amely csak nyomokban emlékeztet a régire. Mielőtt még azonban nagyon belemennék az új modell taglalásába, lássuk mit tudott a régi, hogy ilyen sokáig elódázhatta a nyugdíjat.
Külcsíny
Egyértelműen a női szívek alattomos meghódítása volt a cél, amelyhez segélykérően kikerekedett fényszórókat és egy félszeg mosolyra hajló légbeömlőt vetettek be a francia formatervezők. A Twingo szinte minden egyes eleme hordoz valami szokatlant és játékosságot, amelyeken még ma is lehet mosolyogni, pedig a bemutató óta közel másfél évtized telt el. A meredeken ívelt csöppnyi motorháztető töretlenül megy át a szélvédőbe, melynek tisztán tartásáról egy darab lapát gondoskodik. Az óriási ajtó szinte az egész autó oldalán végigfut, ötletes megoldás a gombóc alakú kilincs és visszapillantó, hasonlóakat csak a vidámparki körhintára szerelt járgányokon lehetett korábban látni.