Rég volt ennyire lelkesítő mind a magam, mind a környezetem számára egy autó, mint az Opel GT-je. Azt is látni kell, hogy az Opel mindent megtesz, hogy végre elmozduljon a szürke, unalmas autógyártó szerepköréből. GTC, OPC, turbómotor, üvegtető és most itt a GT. Ez egyben az egyik válasz arra a kérdésre is, hogy minek egy ilyen autót gyártania az Opelnek. Merthogy a GT-t egészen különleges és hatásvadász formákkal alkották meg. Nekem úgy tűnt, nem volt olyan szemlélője, akinek ne tetszett volna a hosszú motorháztető, az ívben kidomborodó kerékjáratok, a magasra húzott hátsó traktus és a szenzációs optikájú "púpok". Telivér olaszos forma, mely annyira ravasz ebben a piros színben, hogy még a vezetőt is megtréfálja. Könnyen hihetjük, hogy egy ágaskodó ló van a motorháztetőn, mint ahogy elsőre az avatatlan szemlélők is hitték.
Hibátlan a forma. Nem csak az emblémát tették rá, a stílusjegyek is opelesek
Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy a legautentikusabb környezetben és módon fogom kipróbálni a GT-t, ezért fogtam a csomagjaimat ... és felhívtam a cimborákat, hogy vigyék el őket. Ugyanis a vaskos far bizony nem több mint 66-157 liternyi csomag "elnyelésére" képes. A hangsúly erősen a literen van, hisz az "U" alakban pakolható rekeszbe alig-alig lehet becuccolni szilárd tárgyakat. Mindez akkor igaz, ha a tetőt nem nyitjuk le, mert, ha mégis megtennénk, akkor a csomagtartóba a pénztárcánkon kívül nem sok mindent pakolhatunk. Sebaj, irány Szlovénia!
Sportkocsi?! Az Opel GT életem egyik legnagyobb csalódása. Kinézete alapján nagyon jó sportkocsinak kellene lennie, de mégsem az. Általában az embereknek egy autó kapcsán elég , ha jól néz ki, a sportautó-rajongók még némi gyorsulásélményt szeretnének, de a többi nem számít. Pedig egy igazán jó sportkocsin brutális a fék, tökéletes a futómű és parádés a vezetési élmény. Vezettem már olyan sportkocsit Opel emblémával, amire igaz volt ez: úgy hívták, Speedster. Egy Opel jel alá bújtatott Lotus. Most a GT inkább egy kellemesen erős utazóautó, de semmi több. Látszik rajta, hogy Amerikában agyalták ki, hiszen semmi sem olyan, amilyennek lennie kéne. A váltó áttételezése katasztrofális, hatalmasakat ejt váltásokkor. Csak ötfokozatú, és ötödikben, ha végig bírná pörögni, több mint 300-at menne. Ezért egytől négyig érdemes használni, az ötödik autópályára maradt. Maga a váltó mozgatása is nehézkes, de ez már nem veszi el annyira kedvem. A rossz áttételezés miatt viszont a 260 LE-ből vagy 200-at érezni, alapvetően harmadikig van meghatározó gyorsulásélmény. Szerintem az Astra OPC komolyabbat megy. Érdekesebb, hogy az alacsony súlypontú autóval nem lehet igazán tempósan kanyarodni, egy jó hot hatch szétszedi kanyarokban. Pattog, ideges, ingadozik az orrtolás és a túlkormányozottság közt, hiszen a legkisebb gázra villog a kipörgésgáltó. Mindez a futómű hibája, ugyanis fékezéskor is már elég hamar elkezd dolgozni az elektronika, szerintem sokkal keményebb lassulást kellene produkálnia. Persze, ha sima az út, akkor sokkal kellemesebb minden, de elég kellemetlen erre hivatkozni. Arról már ne is beszéljünk, hogy csomó minden logikátlan benne, és még a telefont sem tudom hova tenni benne. Vida János |
Mélyre huppanok a kétszínű bőrülésekbe. Gyorsan beállítom az üléspozíciót és a csak két irányba mozgatható kormányt, amely az én ízlésemnek egy árnyalatnyit nagy. Feltűnik rögtön, hogy bár vaskos a kardánalagút és mély az üléspozíció, mégis kényelmesen elférek. Európai méretű az autó. Csak másnap találom meg az ülés elektromos magasságállítás apró kapcsolóját, de ez nem zavar.
Nem új a név: 1968-tól, a Kadett alapjaira már készült Opel GT
Az M0-n haladva egyre jobban feltűnik a GT alacsony építése. A hatalmas Swiftek és Yarisok árnyékában a csillagromboló méretű kamionok előzése közben elcsodálkozom a GT arányain. Amennyire lapos (1,274 mm), annyira széles (1,813 mm). A sávelhúzásoknál olyan, mintha kitöltené az egész rendelkezésre álló szélességet. Zavarónak tűnik, hogy a mögöttes forgalom tompított fényszórója gyakran belevakít a szemembe. A tükrökben sokat nem látni, helyette csodálhatom a GT kiszélesedő farát. Számomra nagyon tetszetős érzés, hogy úgy kell az oldalsó tükrökbe nézni, mintha formaautó lenne, kissé el kell mozdítani a fejet is.