Kiakadt a hátsó támasz rugója. Lám-lám, a német restaurátorok sem tökéletesek
Első pillantásra kiderül, hogy az 502T nem tör sportolói babérokra, túramodell, de ezzel még közel sem mondtunk el mindent. Korához képest kifejezetten konzervatív stílust képvisel: magas építésű és hosszú, tankja a váz alatt elhelyezett szögletes doboz, kormánya bicikliszerűen egyetlen T-idommal csatlakozik a váztokon keresztülfűzött villaelemhez. A V2-es, zsákhengeres motor vegyes vezérlésű, ilyet akkoriban már kevés gyár használt, a legendásan tradíciókedvelő Harley-Davidson is 1928-ban szakított a szisztémával. A motor hűtőbordázata meglehetősen ódivatúnak számíthatott 1927-ben, de a legavíttabb részlet a felső vázcső közepén lévő kis kar, amellyel az előgyújtást lehet állítani, és amelyhez hasonló szabályzók leginkább a múlt század első évtizedében készült motorkerékpárokat jellemezték. Természetesen zárt olajozási rendszerről szó sincs, a feleslegessé vált és szelepen át távozó kenőanyag elnyelését az út porára bízták, s a váltó is egy ódivatú, hosszú kar. Ehhez az összeállításhoz jól illik az acetilénvilágítás, és senki sem lepődik meg azon, hogy elektromos kürt helyett egy jókora rézduda billeg a kormányon. Ehhez a szerkezethez képest kifejezetten modern volt az egyhengeres, blokkmotoros 501T, egy ilyen modell ugyancsak van a Zilahi-gyűjteményben, a Veterán olvasóinak öt évvel ezelőtt mutattuk be.
|
Elektromos vagy acetilénvilágítással egyaránt rendelhető volt az 502T
[ORIGO] SZALON CASCO | |
Rugó rugó hátán, érdekes módon az ülésrugózás meggyőzőbb. A bőr szerszámos doboz korabeli megoldás, de új
Műszaki adatok |