Városi szaladgálóautónak kicsit túlmotorizált, sportkocsinak viszont kevés
A komoly fékrendszer beépítése nem véletlen, ugyanis ezzel a motorral nem sok ellenfele van az utakon a francia kisautónak. Nem sokan néznék ki belőle, hogy 8,5 másodperc alatt már százon van, pláne, mert a karosszérián még a legapróbb utalás sincs az erőforrás lökettérfogatára nézve, csak a 16 colos alufelnik lehetnek árulkodóak. De kétszáz fölötti végsebesség sem általános ebben a szegmensben, pedig ezt még az opcionálisan választható négyfokozatú automatával is megfutja a Clio.
Ezzel együtt jobb választásnak tűnik a hatfokozatú kézi váltó, amit szintén a Nissannal közösen fejlesztett a Renault. Akinek korábban kézi váltó Renault-ja volt, annak hihetetlen mértékű lesz a fejlődés a váltások pontosságát illetően, de aki Hondából ülne át, feltehetően nem zeng dicshimnuszokat a kapcsolhatóságról. Az első öt fokozat rövid áttételezése a jó gyorsítóképességet, a hosszú hatodik pedig a csendes és takarékos autópályás szakaszokat támogatja.
Belül jóval nagyobb, mint az elődje
A fölényes motornak egyedül a vételár látja kárát, mert a magas regisztrációs adó miatt még a teszten szereplő Dynamic Plus ára is 4,56 millió forint, de a fényűzően gazdag Initiale felszereltséggel már 5,74 milliót kérnek érte, ami még a 197 lóerős RS áránál is kétszázezerrel több. Persze le lehet mondani az Initiale-hoz járó xenon kanyarlámpáról, a bőrülésekről, a Cabasse hifiről és a számtalan kényeztető extráról, mert már az említett Dynamic Plus is bőven kielégíti az alapigényeket. Ennek a figyelembevételével sem túl valószínű, hogy tömegével tódulnának a vásárlók a kétliteres Clióért - már csak azért sem, mert a kisebb motorú verziókból sem látni túl sokat az utakon -, de aki olyan autót szeretne, ami többet tud annál, mint amit mutat, az elégedett lesz vele.
Műszaki adatok |