Az egyetlen olyan helyre vittük el, ahol biztonságosan ki lehet próbálni - a versenypályára
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Számtalan módon bele lehetne kezdeni egy ilyen autó tesztjébe, annyira különleges. De vajon melyik adja vissza leginkább azt, amit ez a modell tükröz, sugall, éreztetni akar? Egyáltalán mennyire kell bemutatni egy ilyen sportautóikont, amelyért az autóvezetők nagy része rajong? Igazi fogalom, annak minden szuperlatívuszával és túlzásával, vagy éppen a konkurens márkák rajongóinak ellenszenvével. De talán pont az M3-as az a sportkocsi, ami a rajongókat is jobban összehozza. A nagyrészük ugyanis elismeri azt, hogy etalon sportkocsik között. Talán még a 911-es Porsche ilyen.
De mi van, ha olyan valaki olvassa ezt a tesztet, aki sosem hallott az M3-asról, fogalma sincs, miért kellene ezt a betű-szám kombinációt istenként tisztelni? Nekik nem mond semmit az M betű, csak azt tudja, hogy az ismerős srác az utcában hónapokig gyűjtött M-es tükörre. Velük külön is foglalkozunk.
Barátok közt. Annak ellenére, hogy ez a legerősebb, messze a leglassabb
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A magyarázatot úgy is lehetne kezdeni: lám, nem csak egy autópályát hívhatnak M3-asnak, hanem egy kiváló autót is, ami egészen véletlenül a BMW sportos terméke. Igen, M, mint Motorsport, a 3-as pedig a 3-as karosszériára utal. Ez azért elég rossz felvezetés lenne. Ha valakinek a 3-as BMW név sem mond semmit, nézze meg, milyen. Ezek után olvassa el, hogy milyen a 3-as kupé változata. Ha mindez megvan, nekiállhat tanulmányozni első keretesünket, hogy az M3-as BMW pontosan hogyan jutott el idáig.
Egy-egy sportkocsi kapcsán, hangzatos reklámszlogenekben sokat lehet hallani, hogy egy bizonyos versenyautó utcai változata. Az M3-as tesztjét ezzel is lehetne kezdeni, bár jelenleg még nem tudnék megnevezni egyetlen erre épülő versenyváltozatot sem. Az éppen újabb bajnoki címet szerző WTCC autó alapja a 320Si, míg új GTR-ről még nem tudunk. De azért az új M3-as motorja elég jó alap lehetne egy komoly versenyautóban. Kár, hogy nagyon régen kivonultak a DTM-ből, mert a limuzin változatból jó DTM autó is lehetne. Nem mintha a DTM-verdáknak bármi köze is lenne az utcai változathoz.
A motorháztetőn a Powerdome nevű motorháztető-domborítás látványos elem, sokak kedvence
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Az M3-as tesztjét azzal is el lehetne kezdeni, hogy V8, 420 lóerő. Ez elvileg sok mindent elmond, de mégsem, hiszen ez alapján azonban még mindig lehetne egy erős SUV is, vagy éppen egy jó kis kamion.
Az M3-as azonban nem autópálya, nem a sportkocsik alfája és omegája, sőt nem SUV, és nem is kamion. Egyszerűen "csak" M3-as, nem is akármilyen múlttal. És ez itt lényeg. Az M3-as manapság sportkocsis körökben egy fogalom. Ez a BMW legrégebbi M sorozata, immár több mint húsz éve élvezhetjük. Mindig egyre jobb lett, egyre erősebb. Az első teljesítménye még 200 lóerő körül volt, most 420-nál járunk. Hol lesz ennek a vége? Reméljük, nem az E92-es M3-asnál.
Egy kis M3-történelem
Az első M-es utcai sportkocsi a legendás M1-es volt, amely 1978-ban a Párizsi Autószalonon mutatkozott be. Ezután jöhetett az M535i, az M635 CSi. A leghíresebb, és a mai napig fennmaradó modell azonban az M3-as, amely először 1986-ban jelent meg az E30-as kasztniban. A kupé karosszériáját használták, később létezett kabrió változat is. Az első M3-as motorja még soros négyhengeres volt, 2,3 literes 16 szelepes motorjából katalizátor nélkül 215, míg katalizátorral 195 lóerőt hoztak ki. Később a DTM-ben való sikeres szereplés miatt az Evo II-es M3-asban ugyanez motor már 2,5 literes lett és 238 lóerő leadására volt képes. Kevesen tudják, de nem csak ez a két M-es motor létezett, amit az E30-ba tettek, ugyanis volt még egy 320 iS névre hallgató verzió, amelyben ennek a motornak a kisebb, kétliteres változata dolgozott, 192 LE-s teljesítménnyel - a '80-as évek végén, szívómotorral. Az E30-as M3-as a versenypályákon is aratott, egyszer megnyerte a Túraautó Világbajnokságot, kétszer az Európa-bajnokságot, nyert az angol, az olasz, az ausztrál bajnokságban, sőt '87-ben és '88-ban a DTM bajnoki címet is ezzel nyerték. A 24 órás versenyeken is aratott, hiszen négyszer-négyszer nyertek vele a legendás nürburgringi és a Spa-Francochamps-i 24 óráson is.
Az E30-as M3-ast 1992-ben váltotta le az E36-os. Ebben már a méltán híres hathengeres motor dolgozott, kezdetben háromliteres hengerűrtartalommal és 286 lóerős teljesítménnyel. Az E36-os generáció hozta azt az újítást, hogy ebben már bemutatkozott a limuzin (négyajtós) M3-as is, de ez még nem minden. Az 1996-os modellfrissítés során ugyanis a motor 3,2 literes, 321 lóerős lett, és hatfokozatú kézi váltót kapott. Sőt, ebben a változatban már rendelhető lett az első szekvenciális SMG váltó is.
És akkor eljött az új, E92-es kódjelű M3-as ideje. Az új modellben már egy négyliteres V8-as szív dobog, amely nagyobb méretei ellenére 15 kg-mal könnyebb az előd soros hatosnál. A tető karbonból van, létezik kézi váltó is, de a lényeg a 420 lovas teljesítmény. Már ebből is bemutatták a limuzin változatot, amely olcsóbb lesz a Coupénál, a CSL verziót pedig már a hírhedt Nordschleifén tesztelik. |