Finoman simítja ki az útegyenetlenségeket a futómű, és az egyenesfutás is jó
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Annak idején a Fiat apait-anyait beleadott a hat éve bemutatott Stilo modell fejlesztésébe, de a piaci siker elmaradt, mert az olasz autók rajongóinak túl németes volt, míg a német autó pártiak "ez is csak egy Fiat" felkiáltással sétáltak tovább a jobb sorsra érdemes modell előtt. Alapvetően csak a külalakot nem sikerült megemésztenie a mediterrán formákhoz szokott vásárlóknak, ezért az olasz autógyár vezetősége úgy döntött, az utód fejlesztését nem a nulláról kezdik, hanem felhasználják a meglévő és nagy nehezen megbízhatóvá tett műszaki alapokat.
Megfelelő oldaltartást biztosítanak az első ülések, színük harmonizál a külsőével
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Ennélfogva a 2,6 méteres tengelytáv egy szemernyit sem változott, a kilenc centis hossznövekedést viszont a csomagtartó bővítésére használták fel, ami 400 literes térfogatával kategória-elsőnek számít a Golf-osztályban. A Bravónál már nem követték el a Stilo hibáit, egyértelmű, melyik országban készítették a formatervét. Egyes részletek, mint az orr-rész vagy a meredeken emelkedő övvonal a Grande Puntóra emlékeztetnek, a hátsó kialakítás pedig az előző Bravót és az Alfa 147-est egyszerre juttatja eszünkbe. Annyira sportos és dinamikus lett az összhatás, hogy a Fiat szerint háromajtós változatra nincs is szükség, és ebben van is valami. Szembetűnő a Bravónál az A- és C-oszlopok vastagsága, ami nagyon rontja a kilátást, de ez volt az ára az ötcsillagos Euro NCAP töréstesztnek.
Szép a műszerfal, de a csövekbe rejtett műszereket nappal nehéz leolvasni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Már a tágas Stilóban sem volt panasz a helykínálatra, így a Bravóban is el tud helyezkedni akár öt felnőtt is, csak arra kell ügyelni, hogy a 185 centinél magasabbak elöl üljenek. Sajnos a csúsztatható hátsó üléspadját nem vették át, de így is el lehet férni. Még széltében is elég a hely, kifogás csak a túl alacsonyra tett hátsó üléspadot érheti, amely így nem támasztja meg eléggé a rajta helyet foglalók combját. Igaz, a meredeken eső tető miatt így sem túl nagy a fejtér hátul, és magasabb ülésekkel csak rosszabb lenne a helyzet. Pozitívum viszont, hogy a csomagtér bővítésekor nem csak az aszimmetrikusan dönthető támlákat, hanem az ülőlapot is előre lehet billenteni, ami sajnos már nem túl elterjedt megoldás a kategóriában.
Általánosan elmondható, hogy kellemes, puha műanyagokból készítették el az utasteret, kemény tapintású, olcsó plasztikokkal csak a műszerfal alsó régióiban találkozhatunk. Kifejezetten tetszetős a műszerfal tetején található kockás mintájú, puha műanyag, de a kapcsolók továbbra sem kattannak be olyan határozottsággal a helyükre, mint egy japán autóban. Ennek ellenére az összeszerelésre nem lehet panasz, a burkolatok nem zörögnek, csak a futómű hangosabb a kelleténél a minősíthetetlen budapesti utakon.
Nem hirdeti feltűnően erős turbómotorját a Bravo
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A 150 lóerős T-Jet motoros Bravo a Sport felszereltséggel 4,79 millióba kerül, ami kifejezetten kedvezőnek számít a motorerőt és a jó felszereltséget figyelembe véve. De ha valaki hajlandó lemondani a multifunkciós kormányról, a hátsó kartámaszról, a bőrborítású kézifékkarról, az ESP-ről, a deréktámaszról, a 17 colos könnyűfém felnikről, a csúszós sportpedálokról, a küszöbről és a hátsó légterelőről, már 4,39 millióért is beülhet egy ilyen autóba. Sőt, a szintén nyomatékos, 120 lóerős T-Jettel most akciósan, 3,6 millióért vásárolható meg, ennyiért pedig máshol jó esetben csak száz lóerőt, vagy még ennyit sem adnak az alsó-középkategóriában.
Műszaki adatok |