M betű nélkül is brutális - BMW 135i teszt

Mérete kompakt, teljesítménye viszont sportkocsik között is elismerésre méltó. Csak egy legenda miatt nem hívhatják M1-esnek, képességei megvannak hozzá. Nem mellesleg pedig a 135i a legolcsóbb izom-BMW. 

Állítólag ez kupéforma. Többen nem értünk ezzel egyet
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Néhány éve azt írtam, a BMW gyártja a világ legjobb soros hathengeres motorjait. Nem volt egy túl bátor megállapítás, ugyanis a soros hatoshoz szinte csak a BMW ragaszkodik, a többiek esküsznek a V-elrendezésre, vagy van ugye még a Porsche és a Subaru fémjelezte bokszervonal.

Ma még határozottabban állítom: a BMW gyártja a világ legjobb hathengeres motorjait. A régebbi M3-as soros hatosa a mai napig kivételesen jó darab, de az újak közül a 130i-ben bemutatkozó szívó is csodálatos remekmű. A BMW azonban még erre is ráaggatott két kisméretű turbót, így azóta ez számít a legjobbnak. Tehát ha valamelyik új BMW hátulján 35i-re végződik a típusjelzés, akkor érdemes odafigyelni, hiszen talán a közúton leghasználhatóbb erőművel van dolgunk. És most beletették a legkisebb autójukba. Már az ötlet is kegyetlen, de a végeredmény még inkább az.

A versenypályán sem mozog idegenül, de inkább az utcán nagy király
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Állítólag a 2002 turbo az elődje, amely a '60-as évek végén számított nagyfiúnak. Könnyű karosszéria, 170 lóerő, az orrszpojlerre tükörírással felírt típusnév, hogy az előttünk haladó le tudja olvasni, mi tolja le: akkor még ez volt a menő. Adja magát, hogy akkor a 135i-re is rá kéne írni, de inkább mégse. Egyrészt idétlen lenne, másrészt meg igazából az illene rá: M1. De ez nem lehet, miért is?

BMW M1 (E26)

Kíváncsi lennék, hogy a rengeteg BMW-fan közül hányan tudják, hogy a BMW M generációjának a kezdete, a kiindulópontja, vagyis az origója az M1-es volt. Bizonyára sokan mondanák azt, igen, tudták. De hányan tudnának róla bővebben is mondani valamit? Segítünk.

Nehéz lenne röviden leírni, mit is jelent a németeknek, azon belül a BMW-nek az M1-es, pedig ez az autó nem éppen színtiszta német darab. Természetesen az autót az autósport ihlette, ugyanis a '70-es évek közepén a BMW-t nagyon zavarta, hogy a Porsche 911-es és vetélytársai gyűjtik be a győzelmeket.

A cég tehát elkészítette a tökéletes hosszútávú versenyautót, amely a márka történetének első, és ez idáig egyetlen középmotoros sportkocsija lett. Az autó fejlesztése 1976-ban kezdődött, hivatalosan az 1978-as Genfi Autószalonon mutatkozott be, sőt még ebben az évben elindult a Le-Mans-i 24 óráson.

	Az a bizonyos BMW Turbo

Meglepő, hogy a német autógyártás egyik ikonjának megszületésében az olaszok segédkeztek. Nem is kicsit: az autó vázának, futóművének kifejlesztésével valamint a prototípusok és a kész modellek gyártásával a Lamborghinit bízták meg, de aztán az első hét prototípus elkészülte után az olaszok pénzügyi helyzete miatt a BMW visszavette a projektet. Addigra már a Giugiaro-féle ItalDesign stúdió is megrajzolta az autót, amelyet az 1972-es BMW Turbo ihletett.

Az autó végszerelése a stuttgarti Baur műhelyben zajlott, ahol amúgy a motor és a belső tér összeszerelése folyt. Az erőforrás a később M88-es kódnéven ismerté vált 3,5 literes egység volt, amely utána az M5-ösben és az M635 CSi-ben is bizonyított. A soros, hathengeres motor az M1-esben 277 lóerő leadására volt képes, egy ötfokozatú ZF váltó segítségével hajtotta a hátsó kerekeket. Ma már a 135i is jobb gyorsulásra képes, de anno kiemelkedő volt az M1-es 5,6 másodperces százas sprintje és 260 km/órás végsebessége. Az M1 azonban inkább a kezelhetősége miatt vált híressé, ami elsősorban jó súlypontjának volt köszönhető.

Ebből kifolyólag a versenypályán sem vallott szégyent, ráadásul ott már turbómotorral szerelték. A kezdeti 700 LE-ből a hírek szerint 850 lett, vagyis az M1-essel nem voltak gyorsulás gondok.

Az M1-est mindössze négy évig gyártották (1978-1981), de rövid pályafutása alatt is igazi legendává nőtte ki magát, amely megalapozta a BMW M nemzedékét. Az M1-esben alkalmazott megoldások közül sokat később is felhasználtak, de középmotoros autót többé nem gyártott a BMW. Az autó akkora névnek számít házon belül és azon kívül is, hogy igazi szentségtörésnek számítana bármilyen más típust ezzel a névvel illeni, ezért az új 1-es széria csúcsmodellje sem kaphatta meg ezt a nevet.

Az M1-ből 1978 és 1981 között összesen 400 utcai és 56 darab versenyváltozatot gyártottak. Még ma is 100 ezer euróról indul a használt példányok ára.