A szedán változattal szemben arányos, harmonikus a forma
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A Suzuki az alsó-középkategória tavába dobta bele az SX4 féltégláját. Csobbant is jókorát, de mára elültek a hullámok. Az SX4 belesimult a környezetbe, megszokott része lett az utcaképnek, nem tapadnak rá szemek. Majdnem két éve járt nálunk az akkor vadonatúj benzines csúcsmodell. Kérdés, hogy az 1,6 literes benzinesnél alig nagyobb teljesítményű, de kétszer akkora nyomatékú dízelváltozat vonzóbb ajánlat-e.
Az SX4 csak névleg az alsó-középkategóriában versenyez, hiszen sem helykínálata, sem karaktere nem tették a Focus, a Golf, az Auris ellenfelévé. Nem is látni olyan összehasonlító tesztet, melyben ezekkel együtt szerepel. Az SX4 nem konkurenciája a fent említetteknek, sokkal inkább a családi járműként használt kisautóknak és a kisegyterűknek, mint a Honda Jazz, a Skoda Roomster, amelyek azonban tágasabbak. Egyiknek sincs viszont összkerekes változata, tehát az SX4 alternatívát kínál a sáros földutak bejárására is. Lábterét és csomagtartóját tekintve nem kimondottan tágas, inkább magas építésű és járású, 19 cm-es hasmagassággal. Ez utóbbi tulajdonsága teszi vonzó opcióvá az összkerékhajtást, ami kemény terepen nem, de földúton és téli körülmények között megállja a helyét, és csak szükség esetén aktivizálódik, amivel üzemanyagot takarít meg. Széles kör számára lehet vonzó az autó, főleg, ha az olcsóbbak közé tartozik. A 4WD-változatok azonban a kínálat legdrágábbjai, szőlőbe járásra jobb valami használt pickup. Mégis veszik az SX4-et, pár nap alatt elég sokat számoltam meg belőlük, köztük több 4x4-est (ezeket a hátsó feliratról, a fekete oldalelemekről, illetve a műanyagból készült, tehát annyit is érő "kartervédőről" lehet felismerni).
Nem hozz semmi újat a műszerfal kialakítása. Erre mondják, hogy áttekinthető
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Problémás rokonság |
A jó külsejű SX4 esetében leginkább belül lehet vitatni egyes javítandó részleteket. A kulcsnélküli jeladó hatalmas, horgásznehezéknek is elmenne. Funkciója az, hogy gombnyomással nyithassuk és indíthassuk az autót. A kilincsen levő kis gombok használata rendben van, de a gyújtáskapcsoló ormótlan csonkja minden eleganciát nélkülöz. A kárpitok összhatásukban sötét hangulatot árasztanak, a műszerfal szinte egy Swifté. A magas üléshelyzet jó előrelátást biztosít a forgalomban, a hatalmas visszapillantók sokat mutatnak hátrafelé. A kis ablak az első oszlopban már nem tetszik annyira, mint korábban: kanyarodáskor csak az autó melletti métereket mutatja, egy átkelő gyalogost teljesen kitakar. A kezelőszervek többnyire jól működnek, de a hatfokozatú váltó karja időnként karcos, néha pontatlan. A 270 literes csomagteret ma kisautók is produkálják, két utas mögött több mint egy köbméteresre növelhető a raktér. Az utastér praktikusságát a tervezők nem fejlesztették odáig, hogy a kisebb holmiknak ötletes, térkihasználó helyet alakítottak volna ki.
1.9 DDiS helyett: 1.6 DDiS A kis 1,6-os ugyanis jobbnak tűnt ehhez az autóhoz: ez a motor kellemes. Többnek érződik, mint 90 lóerő, a váltója meg egyenesen zseniális. Ez az autó az SX4 kínálat legjobbja lenne, ha nem kerülne 4,5 millióba és nem csak GLX felszereltségbe lehetne megvenni. Egy GS ehhez is kijárt volna, főleg azért, mert a két dízel közül ez a kulturáltabb. Persze lehet, hogy csak azért, mert ezzel még nem hajtottak 40 ezer kilométert. A két dízel közül mindenesetre ezt tűnt a jobbnak, és ez még akkor is igaz, ha a másik 30 lóerővel erősebb, és egy váltófokozattal több van hozzá.
Ezúton üzenek a PSA-nak: ha már egyszer motort adnak a Suzukinak, vessenek egy pillantást a japánok ehhez az erőforráshoz párosított váltójára. Ez nem lötyög, nem pontatlan, oda megy, ahová kell, azt is határozottan. Azt hiszem, a kiválóan teljesítő motorért cserébe ki kéne udvarolni ennek a váltónak az átvételét, mert akkor lassan egy 1,6-os HDI is élvezetesen vezethető lenne. Vida János |