Csiga a motorban - Renault Clio 1.2 TCE 100

Jó pár év szünet után reneszánszukat élik az apró turbós benzinmotorok, amelyekből - a hengerűrtartalomhoz képest - viszonylag nagy teljesítmény lehet kicsiholni. Ez a fogyasztásra és az adózásra is jó hatással van, elvileg.

A Renault-nak meglehetősen nagy tapasztalata van a turbós benzinmotorok terén, jó példa erre a középmotoros 5-ös a nyolcvanas évek elejéről

Az európai autógyárak néhány éve ismét fantáziát látnak a kisköbcentis benzinmotorok turbófeltöltővel való izmosításában, jó példa erre a VW-csoport 1,4 literes TFSI motorja, a Fiat ugyancsak 1,4 literes T-Jet jelzésű blokkja vagy éppen jelen tesztünk főhőse, az 1,2 literes Renault turbómotor. A francia gyár nem mellesleg már alkotott maradandót ebben a műfajban, minden valamirevaló autóőrült gyerekszobájának a falán jó eséllyel ott díszelgett egy középmotoros Renault 5 Turbo képe, amely az egekbe röpítette a Renault-t a rali-világbajnokságban a nyolcvanas évek elején. 1985-ös piacra dobásakor nem sok ellenfele volt kategóriájában a GT Turbónak sem, hiszen remek súly/lóerő aránnyal büszkélkedhetett a mindössze 850 kilós és 115 lóerős kis méregzsák. A gyakran elromló és csak költségesen javítható turbók aztán szép lassan kikoptak a benzinmotorok mellől, hogy visszatérésük még örömtelibb legyen a műfaj kedvelői számára.

A Renault Clio harmadik generációját bizonyára nem kell bemutatni az olvasóknak, hiszen a 2006-os Év autója járt már nálunk 1,2-es és 1,6-os benzinmotorral, 1,5-ös dízellel, de már a közel kétszáz lóerős RS-ről is szerezhettünk benyomásokat, míg legutóbb egy kétliteres benzinessel próbálhattuk ki a felpumpált kisautót. A formát és praktikumot már számtalanszor megénekeltük, akik kíváncsiak a hátsó sor helykínálatára, a csomagtartó méretére, azok nyugodtan nézegessék a belinkelt teszteket, mert az alábbiakban egy turbófeltöltő és a rajta keresztül lélegeztetett motor lesz a főszereplő. A csigaház alakú kis turbót nem mellesleg jól eldugták a Clio motorterében, meglesni még a műanyag motortakaró eltávolítása után sem tudtuk, ugyanis hővédő lemezek garmadájával vették körül. Ez persze legyen majd a szerelők baja néhány év múlva, nekünk jelenleg csak az a dolgunk, hogy örüljünk az extra teljesítménynek.

Alaposan elrejtették a csiga alakú kis turbófeltöltőt, amelynek létezését csupán a T betű jelzi a motortakaró műanyagon
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Jelen esetben az 1149 köbcenti és a turbó párosításának 101 lóerő az eredménye papíron, ami ugyan lehetett volna jóval több is, ám a Renault mérnökei ezúttal nem a motor kihegyezésére, hanem a rugalmasság és a használhatóság növelésére koncentráltak. Egy kényelemre hangolt, feltűnésmentes kisautó (bár a harmadik generációs Clio esetében a kisautót idézőjelben kell érteni) ez nem is csoda, így azon sem szabad meglepődni, hogy a turbómotor jelenlétét az ég adta világon semmi sem jelzi az autó külsején. Ez egyébként példás önfegyelmet jelent a Renault részéről, hiszen egy Turbo felirat az autó fenekén roppant hatásos tud lenni.