Három perc az IS F-ben - Lexus IS F menetpróba

A Lexusról eddig a legtöbb embernek a halk működés, a visszafogott megjelenés és a kényelem juthatott eszébe. Nos, a márka első sportmodellje, az IS F kipróbálása után bátran kijelenthetem, hamarosan változni fog a Toyota presztízsmárkájának megítélése.

A motorháztetőn domborítani kellett, hogy beférjen a V8-as
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Még 2003-ban történt, hogy két Lexusnál dolgozó mérnök, Yukihiro Yaguchi és Mamoru Sakamoto a fejébe vette, megépítik a márka első, kifejezetten sportcélokra kifejlesztett szedánját. Kiindulási alapnak az előző IS-t kapták meg, abból is a legerősebb, 300-as változatot. Első dolguk az volt, hogy a 218 lóerős, soros hathengerest egy 4,6 literes V8-asra cserélték, amely már 340 lóerőt tudott. Sportosabbra hangolták a futóművet, kézi váltót illesztettek a motorhoz, így kész lett az egyetlen példányban létező IS 460-as, amely annyira meggyőzte a Toyota vezérkarát, hogy eldöntötték, a következő IS-ből már gyári sportváltozatnak is léteznie kell majd.

Pár év fejlesztés után végre elkészült az új IS F, amely a márka első teljesítményorientált modellje. Rögtön látszik, hogy nem egy 220d-vel van dolgunk, erről többek között a 25 mm-rel leültetett futómű, a 19 colos, grafitszínű, kovácsolt BBS alukerekek, a púpos motorháztető és az egyedi sárvédők és lökhárítók tehetnek. A fotókon nem igazán jön ki, de kifejezetten jól sikerült az optikai tuning, egyedül a hatás kedvéért páronként egymásra tett ovális kipufogóvégek nem nyerték el a tetszésemet, én két nagy kályhacsőnek jobban örültem volna. Már látványra is bizalomgerjesztők a Brembo által fejlesztett fékek, ami nem csoda, hiszen elöl 360 mm átmérőjű tárcsák és hatdugattyús féknyergek várják, hogy elnyelhessék a mozgási energiát, hátul az átmérő 15 mm-rel, a dugattyúk száma néggyel kevesebb.

Hátulról csak a kipufogó árulja el, hogy ez nem egy mezei IS
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Már előre sajnáltam a hátsó felnikre húzott, 255 mm széles Michelin Pilot Sport abroncsokat, hiszen tudtam, hogy az LS 600h-ból származó ötliteres V8-as az IS F-ben már 423 lóerőre, és 505 Nm-es nyomatékra képes. Ez az erőforrás is nyugodtan pályázhatott volna az Év Motorja címre, hiszen olyan különlegességeket találnunk benne, mint a Yamaha Racing által fejlesztett, nagyobb légáramlást biztosító hengerfej, a kettős, közvetlen befecskendezés (az egyik fúvóka közvetlenül az égéstérbe, a másik a szívócsőbe lövelli a benzint), az elektromotorokkal megoldott változó szelepvezérlés vagy a titánból készült szívószelepek. Külön hűtő mérsékli a motor- és a váltóolaj hőmérsékletét, ráadásul egy szivattyú révén azt is elérték, hogy a keringés folyamatos legyen, még akkor is, ha nagy oldalirányú erők hatnak az autóra, mint például egy versenypályán. A váltó sem hétköznapi, a nyolcfokozatú automatikus egység is az LS-ből érkezett, de sokat fejlesztettek rajta, így a felváltásokat a dupla kuplungos váltóknál is gyorsabban, 0,1 másodperc alatt képes abszolválni, visszaváltásnál pedig csodálatos hanghatással járó gázfröccsöket is adagol az automatika, hogy ne blokkoljanak a hátsó kerekek.

Az elöl kettős keresztlengőkaros, hátul multilink futómű alapvetően nem különbözik a mezei IS-ekben találhatótól, de az F-ben könnyebb anyagokból készülnek a lengőkarok, vastagabbak a lengéscsillapítók és a kanyarstabilizátorok, a hangolást a Toyota tulajdonú Fuji Speedwayen végezték, innen ered egyébként a típus neve is. Aktív lengéscsillapítók és önzáró differenciálmű viszont nem kerültek az autóba, ebből a szempontból egy M3-as BMW többet tud. A Lexusban mindössze az integrált járműdinamikai (VDIM) rendszer három állása közül lehet választani. Ez "sport" módban felkeményíti az elektromos szervokormányt, gyorsabbá teszi a váltásokat, spontánabbá a gázreakciókat, a menetstabilizálót pedig sokkal engedékenyebbé. Ezen kívül a kényelmes "normal", és a téli körülményekre optimalizált "snow" állásból választhatunk.