Bakkecske élményfutóművel - Alfa 159 2.2 JTS Selespeed TI teszt

Adott egy autó, amely a legelvakultabb ellentábor szerint is gyönyörű, egyedi stíluselemekkel, élményt nyújtó futóművel. A váltón múlt a jó bizonyítvány.

Elsősorban a futóműve lett lelkesítő, de a megjelenésébe sem kötött bele senki
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Sosem szerettem, amikor egy ígéretes autó valamilyen fontos részlet miatt nem lesz az, aminek lennie kellene. Sok modellel jártam már így, évente egy-kettővel. Egy kicsit mindig bosszant, hogy a gyáriaknak nem tűnik fel, ami nekem igen, vagy csak egyszerűen nem ismerik be a hibát. Lelkesítő paraméterek vagy éppen egy gyönyörű forma válhat egy csapásra használhatatlanná, pedig akár szerethető is lenne.

Sajnos az Alfa 159-es TI tesztautó is beállt ebbe a sorba, bár ne tette volna. A 159-esről eddig felemás véleményem volt. Talán a legszebb a kategóriában, bár a mai napig nem dőlt el, hogy ez prémiumautó, vagy sem. A gyár besorolása szerint az, mások szerint nem. Egyáltalán mitől prémium a prémium? Valamilyen tulajdonság szerint kitűnik a tömegből? Akár ez is lehet, vagy csak annyi, hogy igényesebb anyagokból épül fel. A 159-esről mindezek elmondhatók, tehát kezeljük prémiumautóként. Akkor viszont magasabban van a léc.

Feldobja az utcaképet. Egy újabb gyönyörű Alfa született
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A 159-es nagyon kellemes limuzin, de van egy nagy hibája. Nehéz ezt elmagyarázni, de az autóról süt, hogy a gyár nem tudta eldönteni, megmarad-e a jellegzetes olasz temperamentummal megáldott sportos limuzinnál, vagy elmegy a nagyon kényelmes, exkluzív germán autók világába. Egyszerűbben: egy BMW-t akartak építeni olasz köntösben a céges ügyfeleknek, csak közben kicsit háttérbe szorult az Alfa.

Ez nem azt jelenti, hogy nem jellegzetesen olasz a formája, sőt hagyományosan gyönyörű is. A belseje is szép, a futóműve a kategória egyik legjobbja, csak valahogy az érzés kevesebb benne. Márpedig hozzám hasonlóan talán többen vágynának rá, hogy egy Alfa legyen vérpezsdítő. Nem akarok luxuskocsit, legalábbis nem ilyen sportos kinézetű limuzinból.

Utcai léptékkel irreálisan stabil és erősek a fékei, nyugodtan lehet vele lendületesen közlekedni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az alapmodell tehát hiába nagyon jó autó, nem vált vágyaim tárgyává. Ehhez képest a Turismo Internazionale valamit megmozgatott bennem, és a tapasztalatok alapján nem csak rám volt hatással, hanem szinte mindenkire. Egyszerűen vonzza a tekintetet az autó, mindenki meg szerette volna nézni közelebbről - mit tesz egy kis ültetés (20 mm) meg a 19 collos kerekek. Egy kis küszöb oldalt, két krómozott kipufogóvég, és máris még szebb lett. Aki szerint nem, az bizonyára valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt áll. Az autó megjelenéséről csak szuperlatívuszokban beszélnek az emberek, még a köztudottan japán- és németautó-mániás ismerőseim is.

Az autó belseje is rengeteg dicséretet kapott, hiszen jellegzetesen alfás elemekből áll. Tényleg jó fogású a sportkormány, szépek és jól tartanak a vart bőrülések. A térkínálat lehetne jobb is, de a kényelemmel nincs baj, ahogyan az Alfa olaszos ergonómiájára is hamar rá lehet hangolódni.

Nem csak szépek, de jól is tartanak és fűthetők az első ülések
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

De engem jobban izgatott a TI gyakorlati része, hogy mennyivel lett jobb a futóműve. A 159-es egyik nagy problémája az volt, hogy hiába rendelkezik a kategória talán legjobb futóművével, az összes modell túl nehéz. Biztonságos, de nehézkes, ez pedig semmilyen szempontból nem jött jól. A motorok nagyobb tömeget vonszolnak, emiatt nem olyan fickósak, a kanyarokban is csak ártanak a plusz kilók. A TI erre önmagában nem adhat megoldást, de a modellfrissítés már lerepít 45 kg-ot. Állítólag a jövőben ez tovább csökken, akkor pedig talán már a 159-es az lesz, ami lehetne.