Belépő a klubba - Audi A3 2.0 TDI teszt

Közel hétmillió forint a tesztautó - ennyibe kerül a legkisebb Audi a középső dízelmotorral és sportos felszereltséggel. Kilója 5151 forint, tehát ennyiért is lehet belépőmodellt venni a prémiumautók elit közösségébe.

A ráncfelvarrás nem hozott forradalmi újításokat, de az A3-as modernebb külsőt kapott, és az új, kétliteres közös nyomócsöves motor is kulturáltabb elődjénél
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A legolcsóbb A3 kilónként már csak 4255 forint, vagyis összesen ötmillió. Évekkel ezelőtt egy olasz srác, távoli ismerős, aki Németországban dolgozott, az ott vásárolt A3-massal (és magyar barátnővel) jött hazánkba kikapcsolódni. Következő évi látogatásakor Gino már egy A6-ost parkolt le vendéglátóinál, a budai társasház kapuja elé, ahonnan három perc múlva ellopták. Nagy kár a padlizsánszínű csodáért, már a határ óta figyelhették, Gino vásárlói magatartása viszont szép példája a márkán belül maradó, eggyel-kettővel mindig nagyobbra cserélő fogyasztónak. Manapság, ha a helykínálat miatt nem is, ám a minőségi kivitel és a fantasztikus dízelmotor miatt újra választhatná az A3-ast.

A helykínálat megítélése viszonylagos, hiszen alsó-középkategóriás autóról beszélünk. A háromajtós kivitel (neve: A3) hosszú ajtói szélesre nyílnak, könnyű rajtuk beszállni. Elöl a kompakt méretekhez képest megfelelő a hely, és nagyon kényelmesen beállítható a vezető pozíciója, az ülés magasságában, kormánykerék négy irányban állítható, mindez mechanikusan, a feláras gerinctámasz azonban négy irányban, elektronikusan igazítható. Elöl fejmagasságban és széltében is kényelmesen tágas a tér, a lábunk egy kicsit szűken van, de még elviselhető mértékben. A hátsó traktusba bármelyik ülés előrehajtásával egyenlő esélyekkel juthatunk be. Ilyenkor a vállnál levő kar meghúzásával csúszik a szék, dől a támla, de a nyílás magas embereknek épphogy elég a bejutáshoz. Pozitívum, hogy az ülés visszatalál eredeti helyére.

Benn azért kényelmesen ülünk, nincs a háromajtósokra jellemző bezártság-érzet, köszönhetően elsősorban a magasságnak, amely 190-es tesmagasságig elég. A tető ugyanis nem lejt nagyon, a belmagasság csupán 3 mm-rel kisebb, mint az ötajtósban (A3 Sportback). A lábtér csak megfelelő, és széltében is inkább két ember ül kényelmesen, mint három, de ez a legtöbb kategóriatársnál így van. Ha a mérőszalag adatait nézzük, az A3 nem kisebb utasterű a Sportback-nél, hanem minden tekintetben tágasabb pár hajszállal (belső szélesség, magasság elöl), miközben tengelytávjuk megegyezik: 2578 mm, ami nem kiemelkedő érték ebben az osztályban. A két kivitel formája között dönteni ízlés kérdése, ha csak ketten használják a kocsit, és néha beül hátra valaki. Ám amint szükség lesz az első gyermekülésre, a Sportback lesz a nyerő, a háromajtósba ugyanis nehéz szemből, görnyedve bekötni az ülést. Más a helyzet, ha az anyuka használja az autót, és előre teszi az ülést, de a második gyereknél újra előjön a probléma.

Nem sokkal kisebb, mint az ötajtós Sportback
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A közelmúltbeli ráncfelvarrás épp annyi újat hozott az A3-asnak, amennyi dobott valamit az autó megjelenésén, és az alapvetően sportos formájú autót inkább elölnézetből változtatta meg. Kicsit más a lámpatest, került bele egy helyzetjelző LED-sor, hangsúlyosabbá tették a motorháztető hűtőmaszk mellett lefelé húzódó vájatait, átformálták a lökhárítót. Lehet, hogy csak úgy tűnik, de a korábbi változaton mintha a tükrök karcsúbbak lettek volna. Döntse el mindenki, milyenné vált az autó összképe, kicsit vadabb, de nekem az előző lámpák jobban tetszettek.

Belül a kezelőelemek elhelyezése és kialakítása felemás sikerrel járt. Aki csak vezetni akarja az A3-ast, annak semmi gondja. A sportosabb Ambition kivitel ülésének határozott oldaltartása már akkor kiderül, amikor először foglalunk benne helyet, majd kanyarokban egyre inkább. Példaszerűen támaszt, fog, de kényelmes is. A hozzátartozó háromküllős kormány (sportosabb, csapott karimájú is lehet felárért) fogása kitűnő, a műszerek jól láthatók és leolvashatók, a váltó kézközelben van. Ha már kényelmesen is utaznánk, tehát kezelnénk a klímát, a hifit és a navigációt, rögtön nehezebb a dolgunk. A funkciók némelyike ugyan kormányról irányítható, de alapvetően a középkonzol gombrengetegében kell eligazodnunk vezetés közben. Pedig ezek finom kis kapcsolók. A klíma lenn van, s bár a hőszabályozás tekerője nagyon jó, a légáramlatot irányító gombok kicsik. A fölül trónoló 6,5 collos navigációs képernyő TV-ként is szolgálhat, de a hifi beállítását és kezelését is kijelzi. Menürendszerben lépkedhetünk: a funkciókat a képernyő alatti gombokkal váltjuk - a forgalomban ne próbálkozzunk basszust állítani. Pedig a kijelző kellemes színű, a gombnyomásra leforduló képernyő mögé pedig két memóriakártya (MMC/SD) és DVD csúsztatható, a hatos CD-váltó a sofőrnek nehezen elérhető helyen, a kesztyűtartóban van. A készülék jó minőségben szól, és a kézifék melletti AUX-csatlakozóval külső lejátszót is csatlakoztathatunk hozzá.

Az első üléseken helyet foglalni kifejezetten kényelmes, de hátra sem körülményes bemászni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A sirámok részemről természetesen viszonylagosak, mert összességében nagyon kellemes a kis Audival utazni. Utastere csendes, az átlagnál jobb minőségérzetet adó műanyag felületekkel, túldíszítés nélkül, a megfelelően elhelyezett fémdekorokkal. Két dolog tűnt kevésbé átgondoltnak, de mindkettő jelentőség nélküli: a levegőnyílások csicsás karimája és a középkonzol két oldalán a műanyag valami, ami kapaszkodónak kevés, ha pedig csak forma, akkor erőltetett.

Pakolóhelyek tekintetében közepesre vizsgázik az A3. A vezető körül kevés rekesz van. A könyöklő doboz lehet a legnagyobb, ha a telefon-előkészítést nem rendeltük meg bele. A kesztyűtartó is szűkül, ha kértünk bele CD-váltót. Két pohártartó, kis hálós zseb, némi ajtózseb, ennyi. A csomagtartó 350 literes, quattro-hajtással már csak 281 (lenne, magyarázat később).