Belépő a nagyok közé - Yamaha FZ6 teszt

Vágólapra másolva!
A Yamaha igazi "gazdaságos" motort hozott létre, amikor tavaly piacra dobta a hatszázas Fazer lebutított változatát. A gyengébb blokk és az olcsóbb alkatrészek ellenére az alap Fazer nagyon kezes lett, vagy ha úgy tetszik, maradt, mindent tud, amit egy csupasz hatszázas, szaladgálós motornak tudnia kell.
Vágólapra másolva!

Fotó: Nógrádi Attila [origo]


Egyedül csak a fejidom rontja el az összképet, de az nagyon
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Ízlés dolga, de nekem mindig is a szívem csücske volt valahol a Fazer-sorozat, már nagyon tetszett a kockaszemű ős-modell, az azt követő kihegyezett változat és a legutóbbi széria is, amely a jelek szerint a konkurencia érdeklődését is felkeltette, ugyanis az időközben megjelent csupasz hatszázasok igen sokat merítettek a Fazer formavilágából, ami talán a Suzuki GSR-re igaz a leginkább. Telitalálat a szív alakú első lámpa, a hullámzó formájú tank és aluváz, amelytől úgy fest a motor, mintha jól kidolgozott izmok lapulnának a fényezés alatt. Ugyancsak jól áll neki a farokidom alá felhúzott kipufogó, amely ugyan egy dobban végződik, mégis azt látja a külvilág, hogy két trombita kandikál ki a Fazer végéből. A motort végigvizslatva hamar feltűnhet, hogy a Yamahánál oda tudtak figyelni az olyan apró részletekre, hogy ne gagyi műanyag visszapillantók kerüljenek a motorra, hanem klasszikus formájú krómozott darabok. Az apró, csepp alakú indexek is jelzik, a szalonból kigurulva nem kell majd útba ejtenünk az első kiegészítőket és tuningfelszereléseket árusító boltot, hogy lecseréljük a gyár által elspórolt megoldásokat.

A harmonikus képet egyedül csak az otromba, ráadásul feláras extraként rendelhető plexi törte meg, amitől úgy nézett ki szegény tesztmotor, mintha egy péklapáttal jól orrba verték volna. A plexi nem mellesleg azért aszimmetrikus, mert a mögötte lapuló műszerfal is az, amely ugyan jól néz ki a digitális fordulatszámmérőjével, csak az a baja, hogy napsütésben alig látni, éppen mennyit pörög a motor. Valahol érezhették ezt a tervezők is, ezért a fedélzeti komputer nyomogatásával elő lehet csalogatni azt a funkciót, amikor a kis egérmoziban is nyomon lehet követni a fordulatszám alakulását számokon keresztül, de ez se túl szerencsés megoldás. Az ezres változaton, illetve az erősebb hatszázas Fazeren egyébként már orvosolták ezt a kis hibát, visszatértek az analóg fordulatszámmérőhöz. Ha már szóba került az erősebb, közel száz lóerős hatszázas Fazer, akkor lássuk, mitől kevesebb, illetve olcsóbb a gazdaságos kivitelű tesztmotorunk.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]


Dupla kipufogónak látszik, de valójában csak egy dob van a Fazer végében
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


A legfontosabb változtatás, hogy a motorvezérlő elektronika átprogramozásával 20 lóerővel visszavették a csúcsteljesítményt, míg a nyomaték 52 Nm-re csökkent 63-ról. Szintén lényeges tényező, hogy a gyengébb Fazeren - a mai csupasz hatszázasokhoz képest - meglehetősen egyszerű, csak kétdugattyús fékek vannak, az viszont már elhanyagolható különbség, hogy a hátsó villa valamivel igényesebb az erősebb kivitelen. Ami a külsőt illeti, a csúcs Fazert a jobban osztott nyergéről és a már említett új műszerfaláról ismerheti fel az avatott szem, ám egy laikus számára teljesen egyformának tűnhet a kettő, így nem kell a 78 lovas verzióval szemlesütve ácsorognunk a piros lámpánál.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]


Sötétben jól látszik a műszerfal, napsütésben már kevésbé praktikus a digitális fordulatszámmérő
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Érdekes módon - bár tragikusnak hangzik a 20 lóerőnyi mínusz - az a helyzet, hogy a legtöbb forgalmi szituációban egyáltalán nem hiányzott a csúcsteljesítmény megnyirbálása. Ennek oka, hogy a városi cikázások és kisebb-nagyobb ingázások, utazások alkalmával csak a motor tudásának töredékét lehet kihasználni, akkor viszont meg teljesen mindegy, hogy 20 vagy 40 lóerő lapul még tartalékban a felsőbb fordulatszám-tartományban. A jól bevált Szentendre-Visegrád közötti kanyarvadászat során sem volt különösebb hiányérzetem, már csak azért sem, mert jóval erősebb gépeket lehetett a Fazerrel kerülgetni, egyedül csak a "tankra lapulós" autópálya-vágták során maradhatunk le a többiektől.

Annak ellenére, hogy az első villáról és rajta kókadozó egyszerű fékrendszerről süt, hogy a lehető leggazdaságosabb megoldásra törekedtek, szidni felesleges kukacoskodás lenne, ugyanis a vártnál jobban végzik dolgukat. Az első villa kifejezetten sportosra lett hangolva, csodát és rengeteg visszajelzést ugyan ne várjon senki, de egész jól lehet vele boldogulni. Aki ki tudja motorozni a futómű tartalékait, jogosan léphet majd a kettes szintre egy drágább motor nyergébe. A fék nem különleges, nem ezzel fogunk megtanulni első keréken gurulni, de a potenciális vevőkör nyilván nem is erre vágyik; a dolgos mindennapokra bőven elég, ráadásul nem fog elmenni a motor eleje, ha ijedtünkben hirtelen rámarkolunk a fékkarra.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!